Szerinte jó eséllyel diplomáciai úton elérhette volna, hogy Magyarország, és a szovjet érdekszférába tartozó közép-kelet európai országok semlegessé válhassanak, mint amit az 56-os forradalmárok eleve akartak, vagyis független, demokratikus, többpárti rendszerű államot, fenntartva az elért szociális vívmányokat és jó kapcsolatban maradva az akkori Szovjetunióval. Megjegyezte, hogy minderre példa volt Ausztria és Finnország esete.
Jeszenszky szerint ezen kívül a Nyugat figyelmeztethette volna Moszkvát, hogy a katonai beavatkozásnak Magyarországon súlyos politikai, gazdasági következményei lehetnek. Mindezt szerinte az Egyesült Államok elsősorban azért mulasztotta el, mert felkészületlen volt egy olyan fordulatra, amely 1956-ban Magyarországon bekövetkezett.
A volt külügyminiszter elismerően szólt viszont arról a támogatásról, amelyet a magyar disszidensek kaptak Nyugaton az ott élőktől, a társadalomtól. „Ez reménnyel töltött el bennünket, otthon maradottakat, hogy a szabadság még elérhető számunkra, és a történelem még adhat esélyt erre, ami 1989-ben be is következett” – tette hozzá.