„1918 októberében a Török Birodalom, elismerve vereségét, fegyverszünetet kötött az Antanttal, amely azonnal megkezdte az ország megszállását. A győztesek nem bántak kesztyűs kézzel a legyőzöttel, mely az 1920. augusztus 10-én aláírt sevres-i béke értelmében elvesztette területének több mint 70 százalékát, 1,15 millió négyzetkilométert. A birodalomtól nemcsak valamennyi hódoltsági területét csatolták el, hanem az anyaország számos, többségben vagy szinte kizárólag törökök lakta vidékét is.
Így például a főváros, Isztambul, melyre igényt tartott Görögország, valamint a Boszporusz és a Dardanellák nemzetközi fennhatóság alá került. Franciaországnak néhány Fekete-tengeri kikötőt, valamint Délkelet-Anatóliát juttatta a békeszerződés, Adana központtal. Olaszországnak Délnyugat-Anatólia jutott, benne Konya és Antalya városokkal, Görögországnak pedig Nyugat-Anatólia, benne a fontos Izmir (Szmirna) kikötővárossal. Kelet-Anatólia egy részét (hozzávetőleg 100 ezer km²-t) az Örmény Köztársaságnak szánták, attól délre pedig a független Kurdisztánt tervezték kialakítani. A sevres-i diktátum csak az Anatóliai-félsziget középső és északi részét hagyta meg török fennhatóság alatt.