A brüsszeli lap szerint a párt a jövő évi keletnémet választások előtt igyekszik levakarni magáról a szélsőségesség bélyegét.
Profiltisztításon dolgozik a német jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) Alice Weidel társelnök vezetésével, hogy esélye legyen valóban kormányra kerülni – számol be a brüsszeli POLITICO.
A lap szerint ennek a folyamatnak szép példája Leif-Erik Holm mecklenburg-elő-pomerániai miniszterelnök-jelöltjük, aki korábban zenei szerkesztőként dolgozott a helyi rádióban, és vicceivel szórakoztatta tartománya népét.
Mecklenburg-Elő-Pomerániában az AfD a legerősebb párt, támogatottsága mintegy 38 százalék – azaz lőtávolban vannak attól, hogy kormányt alakíthassanak.
A POLITICO úgy látja: Holm az a típusú jelölt, akit egyre inkább szeretnének listáik elején látni az AfD vezetői. Holm ugyanis a gyújtó hangú beszédek helyett párbeszédet kezdeményez politikai ellenfeleivel; politikai programját nem radikális szövegek, hanem teljesen szokásos szakpolitikai programok alkotják – több pénz az oktatásba főleg a STEM területén, kötelező iskola előtti némettanítás a bevándorlók gyermekeinek. „Igazából jófej ember vagyok” – fogalmazott Holm.
A lap szerint Weidel azzal számol, hogy az AfD nem fog tudni valódi politikai hatalom közelébe jutni, ha nem szabadul meg a szélsőséges álláspontokat nyíltan vállaló jelöltektől. Ennek példái Björn Höcke türingiai pártvezér,
aki a hitleri SA-katonák szlogenjével kampányolt, vagy Maximilian Krah szászországi politikus, EP-képviselő, aki nemrég SS-katonákat mentegetett.
Weidel célja a párt nyílt szélsőségességének kiirtásával az, hogy az AfD-t a fősodratú konzervatívok számára elfogadható partnerré tegye, és megnehezítse Friedrich Merz kancellár dolgát, aki a párt köré húzott „tűzfalat” tiszteletben tartva elzárkózik az AfD-vel való koalíciókötéssel.
Weidel pártszelídítési kísérleteit ugyanakkor nem támogatják különösebben nagy lelkesedéssel az AfD tagjai, pláne nem Kelet-Németországban, ahol kifejezetten a párt radikalizációja hozta el annak felemelkedéést. Országosan a közvélemény-kutatásokban az AfD mostanra megelőzi Merz kormányzó kereszténydemokratáit (CDU).
Az AfD késve ugyan, de európai jobboldali trendbe illeszkedik: más korábbi szélsőjobboldali pártok is megkíséreltek bejönni széljobbról jobbközépre, hogy valódi politikai hatalom közelébe kerülhessenek.
Franciaországban Marine Le Pen és a Nemzeti Tömörülés (RN) esetében ezt a folyamatot „dediabolizációnak” hívták, és elsősorban az antiszemitizmus elengedését jelentette; ennek részét képezte egyébként az is, hogy Le Penék az Európai Parlamentben nyíltan megtagadták korábbi szövetségesüket, az AfD-t. Olaszországban Giorgia Meloni az Európai Unióval szemben vett fel megengedőbb, Oroszországgal szemben pedig ellenségesebb álláspontokat egy hasonló folyamat keretében.
Nyitókép: Soeren STACHE / POOL / AFP
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Ezek voltak a hétfői nap legolvasottabb hírei.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
A németek a kancellárral szembeni elégedetlenségüket hangos jelszavakkal és demonstrációval fejezték ki Magdeburgban.
Elképesztő lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot egy drámai pillanatban.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
A szervezet ma már egyre inkább a mélyülő nemzetközi törésvonalak tükre.
Sokan a mai napig nem tudják megszokni, de elfogadják.
