Halálra ítélték a templomot, most a pápát várják: titkos keresztény világ rejtőzik Isztambul falai mögött

Kívülről nem is látszik. Patinás társasháznak tűnik, de belül Isztambul legrégibb katolikus imahelye rejtőzik: a manapság osztrák érdekeltségű Szent György-templom. Bár az épület 19. századi, már 1303-ban állt itt egy kápolna, amely 1660-ban leégett. „Már a keresztény idők előtt szentnek számított ez a hely – mondja Alexander Jernej pap. – A legenda szerint egy Apolló-templom volt itt vízforrással, amelyet az emberek szentnek véltek.” Később e kút vizével keresztelték a gyermekeket. A kút még mindig látható a templomban, bár lefedve. Víz sincs benne: „Amikor 1871-ben elkezdték építeni a föld alatti siklóvasutat, eltűnt a víz” – árulja el a pap. Később statikai okokból, a földrengésveszély miatt, az üres kutat fel kellett tölteni kövekkel. 

A nyüzsgő Isztambul szívében sokak tekintete elsiklik az apró keresztény templomok fölött. A mecsetek tengerében, az óriási tömeg és zaj között a déli harangszóra alig figyel fel valaki. Pedig Konstantinápoly egykor a kereszténység egyik központja volt. Bár mára alig maradt ebből valami, a kis hívőközösségek összetartása annál erősebb. A Vatikán is különös figyelmet szentel a Törökországban élő keresztény kisebbségnek. Katolikus egyházfő korábban négyszer látogatott el Törökországba: először VI. Pál 1967-ben, legutóbb Ferenc pápa 2014-ben. Tizenegy évvel később, 2025. november 27-étől XIV. Leó három napot töltött el az országban. Apostoli utazása magában foglalja a megemlékezést a nikaiai első zsinat 1700. évfordulóján, amely szerinte történelmi lehetőség a keresztény egység előmozdítására, „minden keresztény számára a hit igazi egységének pillanata lesz”. 

Ez az egység a helyi keresztények mindennap­jaiban is megmutatkozik. „A közösségünk nemcsak a vallásról szól, hanem arról is, hogy egy másik országban a templom az otthonodra emlékeztet. Ha idegen környezetben élsz, szükségét érzed, hogy egy közösség tagja legyél. Az embereknek fontos, hogy találkozhassanak másokkal, és érezzék, hogy tartoznak valahova” – fejti ki Alexander Jernej. 

Konstantinápoly Szent György-temploma hosszú és gazdag múltra tekint vissza. Először II. Andronikosz császár 1303. május 1-jei aranybullájában említik meg. Korábban valószínűleg bizánci templom volt, ám 1352-ben latin rítusra tért át, amikor a település bővülése során a genovaiak városrészének belsejébe került az épület. 1660. április 10-éről 11-ére virradó éjszaka tűzvészben megsemmisült. Az újjáépített templom 1891-ben az osztrák lazarista tartomány kezébe került. Ma is osztrákok képezik a közössége nagy részét. Egy iskola tartozik hozzá, a St. Georgs-Kolleg.