Azt is mondta, „soha nem volt igaz”, az a plakátokon is megjelent állítás, hogy a Jobbik lenne a legnépszerűbb párt a fiatalok körében; „a Fidesz sokkal izmosabb” e körben. Jelezte ugyanakkor, hogy a Jobbiknak valóban „erőteljesebb a beágyazottsága” a fiatalok körében, mint a középkorúaknál vagy idősebbeknél. Hozzátette: a fiatalok kevésbé akarnak elmenni szavazni, így ez „több mint szimpátia, de sokkal kevesebb mint szavazat”.
Közölte: a Jobbikot 2010 óta 5 és 10 százalék között mérték a lakosság egészén belül, és szerinte ebben a ciklusban „nem a legjobb formáját futja”. Elmondta, a pártot preferálók nagyjából 500 ezren vannak, közülük 300 ezren aktívak, és így nagyjából ugyanannyian vannak, mint négy éve.
Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet, hogy a Jobbiknak most kisebb a támogatotti tartaléka, mint négy évvel korábban. Példaként említette, hogy a Fidesz 2,2 milliós szavazótáborából mindössze 150 ezren „kacsingatnak” a Jobbik felé; az adatfelvételnél ennyien jelölték meg másodikként az ellenzéki pártot.
Elmondta, hogy a Jobbiknak a kormányváltó jobboldaliak körében további 150 ezer körüli szavazói tartaléka van, és ha a párt számára minden a lehető legkedvezőbben alakul, akkor is legfeljebb 900 ezer támogatót tudnak összegyűjteni, ez pedig (65 százalékos választói részvétel mellett) 17 százalékos eredményt hozhat a számukra.
Sík Endre, a Tárki vezető kutatója arról beszélt, hogy nem igazak azok a vélekedések, melyek szerint az ellenzéki pártoknak lenne a legnagyobb tartaléka a bizonytalan szavazók között; inkább a Fidesznek vannak még lehetőségei ebben a körben. Szerinte az ellenzéki pártok körében is inkább a Jobbiknak és az LMP-nek van a legnagyobb tartaléka a bizonytalanok között.