Nézőpont: A Fidesz érdeke, hogy merevedjenek meg az erőviszonyok

Az összesítés szerint a kormánypártok 85, míg az ellenzéki összefogás pártjai 21 egyéni képviselői helyet nyernének meg az egyfordulós választáson. Fodor Csaba elmondta: méréseik szerint a teljes népességben a kormánypártoknak 38, az ellenzéki összefogás listájának 24, a Jobbiknak 10, míg az LMP-nek 4 százalékos támogatottsága volt; ez utóbbi adat azt jelenti, hogy az LMP nem jutna be a parlamentbe.

Závecz Tibor, az Ipsos véleménykutatási igazgatója a Jobbik esélyeit elemezve azt mondta, nagyon kicsi az esélye annak, hogy a párt a választásokra megduplázza a támogatottságát, hogy megismételje a négy évvel korábbi, 16,7 százalékos teljesítményét, ami akkor 855 ezer szavazatot jelentett.

Azt is mondta, „soha nem volt igaz”, az a plakátokon is megjelent állítás, hogy a Jobbik lenne a legnépszerűbb párt a fiatalok körében; „a Fidesz sokkal izmosabb” e körben. Jelezte ugyanakkor, hogy a Jobbiknak valóban „erőteljesebb a beágyazottsága” a fiatalok körében, mint a középkorúaknál vagy idősebbeknél. Hozzátette: a fiatalok kevésbé akarnak elmenni szavazni, így ez „több mint szimpátia, de sokkal kevesebb mint szavazat”.

Közölte: a Jobbikot 2010 óta 5 és 10 százalék között mérték a lakosság egészén belül, és szerinte ebben a ciklusban „nem a legjobb formáját futja”. Elmondta, a pártot preferálók nagyjából 500 ezren vannak, közülük 300 ezren aktívak, és így nagyjából ugyanannyian vannak, mint négy éve.

Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet, hogy a Jobbiknak most kisebb a támogatotti tartaléka, mint négy évvel korábban. Példaként említette, hogy a Fidesz 2,2 milliós szavazótáborából mindössze 150 ezren „kacsingatnak” a Jobbik felé; az adatfelvételnél ennyien jelölték meg másodikként az ellenzéki pártot. 

Elmondta, hogy a Jobbiknak a kormányváltó jobboldaliak körében további 150 ezer körüli szavazói tartaléka van, és ha a párt számára minden a lehető legkedvezőbben alakul, akkor is legfeljebb 900 ezer támogatót tudnak összegyűjteni, ez pedig (65 százalékos választói részvétel mellett) 17 százalékos eredményt hozhat a számukra.

Sík Endre, a Tárki vezető kutatója arról beszélt, hogy nem igazak azok a vélekedések, melyek szerint az ellenzéki pártoknak lenne a legnagyobb tartaléka a bizonytalan szavazók között; inkább a Fidesznek vannak még lehetőségei ebben a körben. Szerinte az ellenzéki pártok körében is inkább a Jobbiknak és az LMP-nek van a legnagyobb tartaléka a bizonytalanok között.

László Róbert, a Political Capital vezető elemzője az ellenzéki összefogás esélyeiről beszélt. Azt mondta, számításaik szerint a balközép összefogásnak 300 ezer szavazattal kell többet szereznie mint a Fidesz-KDNP-nek a parlamenti mandátumtöbbséghez, részben a szerinte „jobbra húzó” választási kerülettérképnek köszönhetően. Ugyanakkor jelezte azt is, az új választókerületi határok csak „kis különbségnél” számítanak.

Elmondta, úgy látják, ha az LMP bejut az új Országgyűlésbe, akkor az ellenzéki összefogástól vesz el mandátumokat, és akkor a közös ellenzéki pártlistának további 30-100 ezerrel több szavazatot kell szereznie a parlamenti többség megszerzéséhez.

Számításaik szerint ha a Jobbik az általuk becsültnél több szavazatot kap (és az LMP nem jut be), akkor az kevésbé befolyásolja a baloldali pártlista győzelmi esélyeit. Arról is beszélt, hogy a külhoni szavazatok „nem nehezítik meg az összefogás dolgát”.

Közölte, januári mérések szerint mind a baloldali összefogásnál, mind pedig a kormánypártoknál 55-57 százalék körüli az aktívak aránya, tehát akik biztosan elmennének szavazni; ez a Fidesznél 1,2-1,3 millió szavazót jelent, míg az összefogás listájánál közel 1 milliót.

Elmondta, a Fidesznél jóval nagyobb az aktivitás, és várhatóan összesen legalább 1,7 millió embert tudnak majd mobilizálni, míg az ellenzéknek ebben az esetben további egymillió szavazót kellene megmozgatnia. Ez azt jelenti, hogy ha a Fidesznek 1,7 millió szavazója van, akkor az összefogásnak 2 millió szavazóra lenne szüksége a győzelemhez.