A Qubit szerint inkább ne legyünk boldogok, de legyen több egyenlőség és legyünk kommunisták

Tipikus marxoid gondolatmenetet produkált a Qubit, a 444 radikálbalos „tudományos” portálja, Ami a házasságkötéseket illeti, Magyarország egyre jobban hasonlít a 19. századi Angliára címmel.

Mint azt a Mandiner is szemlézte, a lap kifejti: „bár egyes kutatások szerint a házasságban élők boldogabbak és több pénzt keresnek, mint a többiek, a nyugati társadalmakban, így nálunk is jellemző a házasság intézményének rendiesedése: a gazdagok jellemzően gazdagokkal, a diplomások diplomások diplomásokkal házasodnak, ami kifejezetten negatív hatással van a társadalmi mobilitásra, vagyis arra, hogy mennyi átjárás van az egyes csoportok, osztályok, rétegek között.”

A trend az egész nyugatra érvényes, de a Qubit a cikk végén azért mégis hazánkba rúg bele: „lassan Magyarország is visszatalál a 19. századi Anglia társadalomképéhez, de ez nálunk nagyobb baj lehet, mint azokban az országokban, ahol a felsőoktatásban a népesség nagyobb része vesz részt. Hiába segít ugyanis a házasság sok mindenben, ha az erőforrások a társadalom felső rétegében oszlanak meg.”

Én amúgy úgy emlékszem, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan nő a felsőoktatásba jelentkezők száma, és már rég tömegfelsőoktatás van Magyarországon. Ami azt is jelenti, hogy a társadalom felső rétege nem azonos a felsőfokú végzettségűek csoportjával, hanem annál jóval kisebb – ugyanis azért felső réteg. Ha valahol a fél országnak van felsőfokú végzettsége, attól még nem lesz a fél ország felső réteg, akkor kitermelődik egy új felső réteg, és a felsőfokú végzettség lesz átlag. A szűk elitet nem lehet kiszélesíteni nagyon, mert akkor új szűk elit termelődik, új kritériumok alapján (pl doktori végzettségűek, vagy valami más).

Mindenesetre a Qubit a Társadalmi Riport jelentésére hivatkozva jelzi, hogy „Magyarországon 1980-hoz képest 2016-ra nőtt az azonos végzettségi kategóriából párt választók aránya”, ugyanis „a szocialista időszak gyakran morálisan kétséges, de mobilitást elősegítő döntései idején nőtt a mobilitás és a heterogámia is. Ahogy viszont haladtunk előre az átmenet és a piacgazdasági berendezkedés felé, a társadalom elkezdett bezáródni.”

A Qubit egyékbént idéz egy rakat nyugati (főleg amerikai) kutatást is, és a végkövetkeztetése az, hogy mindenhol rossz, de a legrosszabb itthon, meg ház a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta még jobban csökken a mobilitás.

Én nem tudom, lehet, hogy más filmet nézek, de nekem inkább úgy tűnik, hogy ez a mobilitás 2010 inkább nő.

Már bocsánat, de miért olyan fontos, hogy tömegesen házasodjanak egymással a különféle társadalmi rétegek? Mert akkor nagyobb lesz az egyenlőség? Vagy mert az bebizonyítja (körkörös érvelés), hogy van mobilitás? A mobilitás az egyenlőséget szolgálja, az egyenlőség a mobilitást? És miért olyan fontos az egyenlőség? Nekem úgy tűnik, hogy a Qubitnek és szerzőjének, Szabó Attilának önérték az egyenlőség – nekem nem az. Főleg nem akkor, ha az az emberek boldogsága ellen hat.

Mert egyébként közben azt ugyanő elismeri egy korábbi cikkében, hogy jobban keresnek az munkások és más rétegek: „a társadalmi mobilitás az 1970-es évek óta csökken Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy hiába keresnek jobban másokhoz képest bizonyos munkások, arra nem igazán van lehetőségük, hogy a jobban megbecsült, esetleg kényelmesebb, nagyobb presztízsnek örvendő szakmákba mehessenek át. Vagyis lehet, hogy jobban keres egy három műszakban dolgozó gyári munkás, mint egy középiskolai tanár, de arra kevés esélye lesz az életben, hogy szakmát és így társadalmi osztályt váltson.” Aztán: „nagyon kivételes eset például, hogy egy munkáscsaládból származó ember úgy jusson vezetői vagy értelmiségi pozícióhoz, hogy közben az értelmiségi szülők gyermeke elmegy munkásnak.”

Tegyük össze a képet: a Qubit kifogásolja, hogy csökken a társadalmi mobilitás a kommunizmus hanyatlása óta, de elismeri, hogy sokan sokkal jobban élünk. Azt kifogásolja, hogy nem lesz elég értelmiségiből munkás, és elég munkásból vállalati vezető. Mindebből az jön le, hogy a Qubit szerint fontosabb a mobilitás és egyenlőség, mint a személyes boldogság.

Nem lehet, hogy a jól élő adott munkás egyszerűen nem akar értelmiségi lenni? Unalmas neki, jól érzi magát munkásként? És amúgy nem a baloldaliak szoktak azon keseregni, hogy értelmiségiek elmennek munkásnak, mert úgy jobban keresnek? Meg hogy a buszsofőrök és szakik lassan többet keresnek, mint egy egyetemi tanársegéd? Most akkor ez jó mobilitás, vagy sem? 

Mert ők mégis a forradalmi élcsapat, a nemzet (fuj) lelkiismerete, a szakemberek, akik jobban tudják, így szolgálataik miatt jár nekik a kiemelt megbecsültség? Vajon hogy néz ki a házasság szerinti társadalmi mobilitás a baloldali cúcsértelmiségiek körében? Elmondom: úgy, hogy belterjesen házasodnak, egymás közt, mint egykor az arisztokrácia. Kis túlzással az egész egykori SZDSZ egy rokoni hálózat volt, még ma is az. Szóval a társadalom legyne mobilis, meg egyenlő, az emberek ismerkedjenek a saját buborékjaikon kívül, akkor is, ha nehezebb, de mindez nem vonatkozik a baloldali értelmiségre.

A Qubit diszkréten visszasírja a kommunizmust, ami valóban megoldotta valamiképp a nagyobb mobilitást, például kiiktatta az arisztokráciát. Az arisztokráciának ugyanis nincs joga az egyéni boldogságra, mert  puszta léte egyenlőség- és mobilitásellenes, a Qubit által kifogásolt rendi jelleg megtestesítője.

Szerintem az embereknek minden korábbinál több lehetőségük van más társadalmi rétegből származókkal ismerkedni, lejjebb és feljebb kerülni (lásd a Qubit által is emlegetett Tindert).

Ez nem egy előzetes, elnyomó szabály, hanem egy tapasztalatalapú, utólagos bölcsesség. Egyszerűen az emberek többnyire azzal érzik a legjobban egy hullámhosszon magukat, azzal jönnek ki a legjobban, találják meg a közös hangot, aki nagyjából azonos társadalmi csoportból származik, mint ők. Ennek nem „strukturális” okai vannak, hanem így működik az ember. Fontos, hogy ez ne kötelező szabály legyen, aki szegény emberként elnyeri a királylány kezét, vehesse el. De ilyen sosem lesz tömegesen.

A Qubit ezzel az erővel akár a nemzetközi házasságokért is aggódhatna, mert milyen jó lenne, ha távoli és szomszédos népek fiai és lányai házasodnának egymással, mert akkor tennénk a gyűlölet ellen, és idővel létrejönne a világmassza, a világnemzet. (Nem, nem lenne jó.)

Szóval Szabó Attila egész cikkéből sugárzik az a lenéző szemlélet, ami szerint az emberek nem viselkednek megfelelőképp, meg a kormány sem, emellett 

Nem lehet, hogy a kommunizmus egy abnormális állapot volt, a társadalomra erőszakolt egyenlőséggel, és az, hogy azóta „csökken” a társadalmi mobilitás (úgy, hogy az egész ország egyre gazdagabb, 2010-2020 közt pl 1,6 millióról 800 ezerre csökkent a szegények száma az EuroStat szerint), az egyszerűen egy természetes folyamat, és csak a normalitás áll helyre?

És mi a fenéért kell ennyire fetisizálni, önértéknek kezelni a társadalmi mobilitást? Pláne olyan, nagyon személyes kérdésekben, mint a házasság és párkapcsolat? Úgy tűnik, egyes baloldaliak tényleg feláldoznák mindenki személyes boldogságát, csak hogy nagyobb legyen az egyenlőség.

Fotó: Fortepan /Székely Tamás
Alkotmány utca 3., Kossuth Nyomda, 
a házasságkötő teremmé átalakított könyvtárszobában
 megtartott kettős KISZ-esküvő résztvevői, 1962.