Az Obama–Biden–Harris külpolitika egy személyiségzavaros külpolitika
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
Csak két szót várunk, mégpedig ezeket: „Bocsánatot kérünk!”
Azt követően, hogy az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége kifejezetten felháborító plakátkampány finanszírozásából veszi ki a részét (vastagon), most az Orosz Föderáció budapesti nagykövetsége is ’56-ot emlegetve kezdett politizálni. Két olyan entitás, akiknek ezt nagyon nem kéne.
„Ruszkik haza!” – üzenik most az amerikaiak Magyarország közterületein, alig pár évtizedes késéssel. Az oroszok rég kivonultak, amikor pedig mi csináltunk hasonló kampányt, az addig minket minden módon bátorító Egyesült Államok mélyen hallgatni méltóztatott. De erről már írtunk pár napja. Ma pedig a budapesti orosz nagykövetségnek sikerült „ötvenhatoznia” egy jót, ami, valljuk be, legalább annyira visszataszító és felháborító. Attól ugyanis, hogy Amerika egyre – mondjuk udvariasan így – furábban viselkedik, az oroszok még nem lesznek szimpatikusabbak, ami politikájukat és 20. századi múltjukat illeti.
A budapesti orosz követség most az USA-nak kívánt odaszúrni a minap bejelentett szankciókkal kapcsolatban. Kommünikéjükben azt írták, az „'56-os szabadságharcosok leszármazottai”, akikre Pressman úr előszeretettel hivatkozik számos oroszellenes beszédében, határozottan elutasítanak minden külső nyomást. Rendben van, ez így igaz is, hiszen többek között a szovjet-orosz elnyomás és ’48 osztrák-orosz leverése tanította meg nekünk, mit jelent az elnyomás és milyen árat kell fizetni szabadságunkért.
De az ’56-os szabadságharcosok leszármazottainak felmenőit (ők volnának az ’56-os szabadságharcosok, hőseink) Moszkva közvetlen parancsára és hatékony közreműködésével gyilkolták halomra részben szovjet-orosz katonák, részben hazai kollaboránsaik. A jogfolytonos budapesti orosz nagykövetségnek ezt illik (illene) pontosan tudnia és ezért 1956-tal kapcsolatban Amerikával együtt zavartan, mélyen hallgatni. Sőt.
Segítek, ez így hangzik: „Bocsánatot kérünk!”. (Ezt akár meg is ismételhetik néhányszor, hangosan, ezt már rájuk bízzuk.) Előbbi azért, mert hitegetett és cserben hagyott, a szokásos nagyhatalmi dölyfét mutatva be a világnak. Mert megannyi magyart kergetett a halálba, emigrációba, utóbbinak azért, mert vérbe fojtotta forradalmunkat, megannyi magyart lemészárolva, zárva brutális börtönökbe, kergetve emigrációba.
1956 a magyar nemzet szent dátuma. Nem arra való, hogy fékevesztett nagyhatalmak saját pillanatnyi kommunikációs érdekeik, politikai céljaik érdekében ki- és felhasználják. Hátra arc, nagykövetségek!
Nyitókép: Wikipedia