„A pénteket Pozsonyban, Dunaszerdahelyen és egy séta erejéig Dévényben töltöttem – köszönöm a meghívást és a vendégszeretet. Sokat beszélgettünk – és semmiféle kétségem sincs arról, hogy a mai Szlovákiában a magyarság másodrendű polgár – még a népszámlálás szerint is több mint 400 ezer emberről beszélünk - de valójában sokan nem vallják be, hogy magyarok – ez is elmond valamit. Nem újdonság ez – legfeljebb az, hogy megint szinte nyíltan »ötödik hadoszlopozzák« egyesek a magyarokat. És lehet is, hogy sokan a lelkük mélyén nem igazán érzik jól magukat egy olyan országban, ahol ma is folyik a magyar történelem lassú, de folyamatos kiradírozása.
Dévény csak egy példa. Sokadszorra jártam ott, mindig felháborít. Megalázóbb így, a kivakart részekkel és a nekitámasztott kerti szerszámokkal, mintha teljesen eltörölték volna az emlékművet. Szlovákia – 2023, tényleg »európai«. Lehet keresni hogy miért kevesebb a lojalitás Magyarországon vagy a magyar kisebbségekben a NATO, az EU, a mai Ukrajna, a »közös értékek« iránt. Nos az ilyenek miatt, amiből töménytelen van. A mai Európában a nemzeti kisebbségek védelme láthatóan nem »közös érték«.
Persze lehet mondani, hogy vannak pozitív dolgok – egy-egy felújításkor nem tűnik el a magyar felirat. Egy kedves tanítványomtól kaptam fotókat Besztercebányáról, ott a címer, tény – magam is láttam többször a jó példát, és nem csak ott, hanem még messzebb északon – például Poprád mellett is. De ez a nagy képen nem változtat. Szerbia kivételével ez a valóság minden szomszédos országban, ahol nagy magyar közösség él: pár jó példa, és sok rossz – és ott az üzenet – bármikor ronthatunk a helyzeten.”
Nyitókép: Földházi Árpád