A mai kor tapasztalata, hogy erőtlen, sémákban beszélő, egyforma, fantáziátlan politikusok kóvályognak Európában.
„A mai kor tapasztalata, hogy erőtlen, sémákban beszélő (»minden szó mástól eltanult« – énekelte Cseh Tamás), egyforma, fantáziátlan politikusok kóvályognak Európában, az unió vezető testületeiben, a nyugati világban.
Eredeti ötletek híján dadognak, hebegnek-habognak, folyamatosan ellentmondanak saját maguknak is (lásd például Josep Borrell uniós külügyi főképviselő változó nyilatkozatait a szankciókról vagy most épp Guy Verhofstadt »pálfordulását«), akkor, amikor a legnagyobb krízisek sújtják a világot, kezdve az orosz–ukrán háborútól az energiaválságon, a migráción keresztül a hagyományos nemi identitások elbizonytalanításáig.
Vagyis amikor a legnagyobb szükség lenne olyan léptékű államférfiakra, mint egykor Margaret Thatcher, Giscard d’Estaing, Jacques Chirac vagy a baloldalról Francois Mitterrand, Felipe González, Helmut Schmidt, kicsit korábbról De Gaulle vagy Bruno Kreisky, illetve Willy Brandt.
Nem a szívem csücske Victor Ponta volt román miniszterelnök, de épp ő mondott ki egy lényeges dolgot még tavaly. Azt mondta, hogy Európában egy zseniális terv alapján tüntették el az igazi vezetőket, s helyette tudatosan hivatalnokokat neveltek ki, helyeztek uniós pozíciókba.”
Nyitókép: Facebook