A liberalizmust természete nagyon sérülékennyé teszi az ilyen támadásokkal szemben. A liberalizmus legfontosabb alapelve ugyanis a tolerancia: az állam nem írja elő, mit kell hinni, hogyan kell gondolkodni, és semmilyen más dogmát sem. Amióta megjelent a tizenhetedik században, a liberalizmus mindig arra törekedett, hogy a politika célja ne egy valamilyen vallás, erkölcsi doktrína vagy kulturális hagyomány által meghatározott »jó élet« legyen, hanem hogy úgy őrizze meg az életet, hogy a különböző társadalmi csoportok véleménye a jó életről különböző lehessen. Ez az agnosztikus jelleg egy spirituális vákuumot teremt, mivel az egyének a saját útjukat járják, és a közösségiségből csak keveset érzékelnek. De a liberális politikai rendnek is szüksége van közös értékekre, mint a toleranciára, a kompromisszumkészségre és az az elhivatottságra, de ezek nem váltják ki azokat az erős érzelmi kötődéseket, amiket a vallási vagy etnonacionalista közösségekben tapasztalunk. Tény, hogy a liberális társadalmak sokszor bátorították az anyagi természetű önjutalmazás céltalan hajszolását.
A liberalizmus legfontosabb értéke továbbra is az a pragmatizmus, amely már évszázadok óta velünk van: képes kezelni a sokféleséget a pluralisztikus társadalmakban. De létezik egy határ, amin túl a liberális társadalmak nem képesek menedzselni a sokféleséget. Ha elegendő ember utasítja el a liberális elveket és akarja korlátozni más emberek alapvető jogait, vagy ha a polgárok erőszakkal akarják elérni céljaikat, akkor a liberalizmus önmagában többé nem tudja fenntartani a politikai rendszert. És ha a sokszínű társadalmak elmozdulnak a liberális alapelvektől és nemzeti identitásukat rasszra, etnicitásra, vallásra, vagy a jó élet valamelyik másik másik faktorára alapozva próbálják meghatározni, akkor a véres konfliktusok visszatérését készítik elő. Egy ilyen országokkal teli világ még törékenyebb, erőszakosabb és erőszakosabb lesz.
Ezért nagyon fontos, hogy a liberálisok ne engedjék el a nemzet ideáját. El kellene ismerniük, hogy valójában semmi sincs, ami a liberalizmus univerzalizmusát összeférhetetlenné tenné a nemzetállamok világával. A nemzeti identitás plasztikus, és úgy alakítható, hogy tükrözze a liberális elképzeléseket, miközben megalapozza a nagy nyilvánosság összetartozás-érzését.