Novák Katalin, az ideális elnökjelölt a baloldal számára

Pártkatona, nem jelenítheti meg a nemzet egységét, kirakatnő – ha jól értem, lényegében ezek a baloldal kifogásai Novák Katalin valószínű köztársasági elnöksége ellen. Legalábbis ha udvariasan fogalmazunk. 

Ha idézünk, akkor a stílus azért kissé karcosabbá válik, a kifogások pedig hisztivé avanzsálnak. Az egykor jobbos újságírók akasztásáról álmodozó Kerner Zsolt szerint „Novák Katalin jelenti a végső döfést az államfői tisztségnek”, és ugyanazt a „néha kissé hímsoviniszta politikai üzenetet képviseli, amit a legtöbb középkorú férfi a pártban”. Emellett az elnök „csak reprezentatív szerepet tölt be”, Göncz Árpád király volt, de azóta hanyatlik a tisztség, és Novákkal nincs tovább hová hanyatlani.

Fekete-Győr szerint Novák Katalin sosem fogja tudni kifejezni a nemzet egységét, és szerinte „Göncz Árpád hivatalát egy újabb báb sározza be”. Jámbor András szerint Nováktól nem lesz jobb a nőknek, pusztán „nőre festik” a „rendszert”. Tóta W. Árpád, a kereszténygyűlölet mindenkori éllovasa sikerrel ment át szexistába, püspökfalatokat emlegetve. Valaki még azt is felvetette, hogy Orbánéknak nem volt mersze igazán nagyot lépni, és meleget jelölni (ha megtették volna, az illető megkapta volna, hogy nem is meleg igazán, csak kirakatmeleg, a heteródiktatúra kiszolgálója, a mondás pedig az lett volna, hogy egy fekete transz nő kéne). 

Tordai Bence, akinek a szimbolikus politikához semmi érzéke nincs, úgy fogalmazott, hogy „lojálisabb, engedelmesebb aláírógéppel talán nem nagyon találkoztunk még”, és (figyelem!)

Donáth Anna ízlelgeti Novák Katalin jelölését, és keserű ízt érez, felvetve, hogy „vissza kell adni” az embereknek a köztársasági elnök megválasztásának lehetőségét. Kár, hogy azt nem lehet visszaadni, ilyen ugyanis sosem volt, maximum odaadni lehet, de ha félretesszük az ilyen logikai lényegtelenségeket, akkor is ott van az a politikai megfontolás, hogy a köztársasági elnököt elnöki rendszerekben választja a nép, mint a francia, szóval ehhez kvázimonarchikus elnöki rendszert kéne csinálni hazánkból. Kétlem, hogy a hatalom szétaprózását ellenzékből szerető ellenzék annyira híve lenne ennek, de hát ki tudja... 

Márki-Zay Péter szerint Orbán felmérte, hogy a társadalom szívesen látna több női politikust. Nos, lehet, hogy így van, de szerintem a társadalom számára ez a kérdés nincs ott a prioritáslista főhelyein. Amúgy jó ötletnek tartja talán a szűk többség, amúgy és talán. Szóval a jelölés okát nem feltétlen itt kell keresni, ez a baloldali buborék elvárásainak beleolvasása a társadalomba.

Akárhogyis, jól megkapta a családügyi miniszter asszony! Biztos össze van omolva a kritikák súlya alatt! Ja, nem; egyszerűen nem foglalkozik velük, ha jól sejtem.

Mindenek előtt: igaza van Demkó Attilának, amikor rámutat, hogy

ugyanis a jobbos kormányt megválasztó nemzeti többség nem szerette őt. Emellett amúgy Göncz Árpád pártpolitikus volt, az SZDSZ színeiben. Elhiszem, hogy a baloldalon rossz ezzel szembesülni, de Göncz egyrészt hátba támadta Antall Józsefet, másrészt inkább megosztotta a nemzetet, mintsem egyesítette. Göncz rossz politikus volt: hiú, nagyon értelmiségi, kevélykedő, sértődékeny és izmozó. Több pert vesztett a miniszterelnök ellen, de mindezt a sajtója győzelemként állította be. (Nyilván ilyenkor a baloldali kommunikációs megoldás a dilemmára az, hogy a jobboldal megbontotta a nemzet egységét azzal, hogy nem volt hajlandó egységesülni Göncz Árpádban a baloldallal, pedig hát ők annyira akarták azt az egységkifejeződést.)

Amúgy Mádl Ferenc az Antall-kormány politikusa volt, Sólyom László pedig az MDF egyik alapítója volt. Magyarán

És mindig is reprezentatív funkciót töltöttek be, hiszen hazánk nem elnöki demokrácia, hanem parlamentáris. Persze Göncz és Sólyom aktívabb elnökök voltak, Mádl és Áder pedig kevésbé aktívak, mármint politikailag. De ez a lényegen nem változtat. Nekem vannak kétségeim, hogy a pártversennyel telő tömegdemokráciákban egyáltalán ki lehet-e fejezni a nemzet egységét valamiképp békeidőben. Az a tippem, hogy nem, ehhez vagy válság, vagy háború, vagy király kell.

A baloldal traumatizáltságában a gönczi múlton romantizál, és sosemvolt köztársasági elnököt álmod magának. Amúgy: ha – gondolatkísérlet – a baloldal nyerne áprilisban, nem épp Novák felelne meg az ő elvárásaiknak a legjobban? Hiszen akkor

a demokrácia nagyobb dicsőségére, és valószínűleg aktív köztársasági elnök lenne. Na, ez mégsem tetszik?

De van még itt valami: elképesztő, amit Novák Katalinnal szemben alpári ellenzéki publicisták és politikusok megengednek maguknak. Fogjuk a frusztráltságra, hátha Novák Katalinnak érdemes lenne lobbiznia államilag fizetett ingyenpszichológusért a Kerner Zsoltok, Tóta Wék, Tordaik és Fegyőrök, ja meg Donáth Annák mentálhigiénés jólétre érdekében. Mindenesetre már értem, hogy miért kussolnak ezek a népek MZP vállalhatatlan kijelentései kapcsán, mint a lámpavasozás (lehet, hogy Kernertől tanulta?), és a fideszes szavazók sértegetése: mert tetszik nekik, hiszen maguk is így sértegetnek másokat. 

A legfontosabb tanulság azonban az, hogy a baloldal, akármennyire is kiabál, hogy kéne már egy női miniszterelnök, női köztársasági elnök, és így tovább, valójában csak akkor fogadja ezt el, ha az illető az ő soraiból kerül ki, hiszen a saját önképével ellentétes, hogy ilyesmikben „megelőzze” a jobboldal. Ha a jobboldalról érkezik először női köztársasági elnök, és konzervatív a világnézete, akkor már rögtön nem fontos, hogy minél előbb legyen női köztársasági elnök, ekkor ez pusztán kirakat és igazából nem is nő, vagy mittudomén, mert

fatális hiba, anomália, kijavítandó és törlendő vargabetű. Thatcher, Merkel, Condoleezza Rice és hasonló nevek nem jönnek számításba. Első csak baloldali lehet. 

A baloldal nem női köztársasági elnököt szeretne, hanem radikálbalos-feminista politikát, amit saját elképzelése szerint jól szimbolizálna egy nő. De az ezzel egyet nem értő nők ugye árulók meg Orbán-bábok, a heteronormatív patriarchátus hamis tudattal rendelkező agymosottjai. 

Szóval a jobboldal ott támad, amit a baloldal a saját terepének tekint, és ez az átcsapás, területfoglalás iszonyatosan fáj a baloldalnak, sipákol is rendesen. Imádom ezt a kétségbeesést. 

Hajrá, Novák Katalin!