Csigalassúsággal rohanunk a vesztünkbe

„A glasgow-i klímacsúcson elért megállapodás tartalmaz hasznos, jó lépéseket, de a tempó csigalassú, a kitűzött célok összességében pedig nagyon-nagyon nem elegendőek, a klímakatasztrófa így elkerülhetetlen.

Beszéljünk azért a jó dolgokról is, legalább lássuk az irányt, merre kell menni, merre tett a világ jó lépéseket. Kijelölt cél lett például 100 milliárd dollár összegyűjtése, hogy a fejlődő országok is képesek legyenek elérni a klíma-semlegességet (bár, lehet, hogy ez az összeg kevés lesz), és összefogás született azért is, hogy leállítsák a fosszilis tüzelőanyagokat használó erőművek építését, azok állami támogatását. Mindez, persze, sajnos, nem elég, inkább a legkisebb közös nevező.

Fontos lépés, hogy most már mindenki elfogadja a klíma-semlegesség szükségességet, de a világ országai összességében mégsem fogalmaztak meg elég erős célkitűzéseket 2030-ig. Ha minden így megy tovább, a század végére 2,4 Celsius-fokkal nő az átlaghőmérséklet. Arról már ne is beszéljünk, hogy az óriáskibocsátó Kína 2060 előtt nem akar klíma-semlegessé válni, pedig az már túl késő. Szóval, még mindig nagyon sok a tennivaló, és amit most elértünk, az nem elég.

Egyértelműen látszik: gyorsabban kell cselekednünk, hogy gyermekeinknek és unokáinknak még legyen esélyük a klímakatasztrófa elkerülésére.

Nem véletlen, hogy az Európai Unió a fentieknél erőteljesebb klímaváltozás-elleni lépéseket szorgalmaz, és éghajlati vészhelyzetet hirdetett. Az Európai Parlament 2021 júniusában fogadta el az európai zöld megállapodásban foglalt éghajlat-változási törvényt, amivel az EU vállalja, hogy 2050-ig eléri a klíma-semlegességet. Sőt, mert a zöldkérdés létkérdés, az EU már vállalja azt is, hogy az Irány az 55! Csomag keretében (1990-hez képest) 2030-ra legalább 55%-ra csökkenti üvegházhatású gázok kibocsátását.”

Fotó: PETER KOHALMI / AFP