„Most is csak nézek, mert bevallom, hogy Márki-Zay Péterről sose gondoltam, hogy eljut idáig. Egy csalódott fideszes, ilyen van másik, közgazdász, keresztény, sokgyerekes – ez még szimpatikus és esélyt is ad neki, de volt a hároméves gyerekét dühből pofozása, aztán meg, hogy szerinte melyik politikusnak és annak a gyerekének mi a nemi identitása – szóval, tényleg soha nem gondoltam, hogy ilyen mondatok bárkinek, valaha bejöhetnek, de akkor ezt is megtanultam, hogy ma már bármi és annak az elkenkezője is megtörténhet..
Aztán ott van mellette Lukácsi Katalin, régóta figyelem a munkásságát, voltam vele együtt interjúban, váltjuk egymást a Kötöttfogásban, de nem éreztem a súlyát. Ugyanakkor ha most már a két miniszterelnök-jelölt-jelölt közül az egyik fő munkatársa, akkor azért illene csettinteni egyet az ujjammal.
Inkább nem elemzek, csak felvetek, mert úgy nem lehet hibázni
Talán annyi, hogy mindeketten csalódott fideszesek, keresztények Márki-Zay és Lukácsi is (olyan, mintha ez lenne a legfontosabb karakterük) – akkor így meg tudják szólítani talán a többi csalódott fideszest, de a nemcsalódottakat, nyilván nem, a sosevolt fideszesek meg mit kezdenek egy csalódott fideszessel?
Figyelek, mert ez a szép, új világunk. Választásokkal, vitákkal, meglepetésekkel.”
Nyitókép: Facebook