Gondoljunk az „anya, apa és szülő” kifejezések helyett bevezetésre javasolt „terhes nő és terhes nő partnerére” vagy az utólag meghátrálva iróniának maszkírozott awomen esetére is. De ide tartozik az lmbtqiastb. rohamosan bővülő fogalomrendszere, ami gyakorlatilag bármilyen szexuális irányultság, nemi identitás és kapcsolati forma egyenjogúsítására, így elfogadtatására törekszik.
Az esztétikum tudatos megbontása, a dekonstrukció együtt jár a korábbi, retrográdnak minősített irodalmi szövegek átírásával vagy indexre tételével is. A szalonképtelennek kikiáltott Tom Sawyer, a rasszistának bélyegzett Elfújta a szél vagy a Tíz kicsi néger esete azt mutatja, hogy a könyvkultúra alappillérei is felégethetőek, ha egy magasabb rendűnek nevezett, progresszív nézőpont azt megkívánja. Az arany ember félreértelmezett kritikája is ebbe az irányba mutat. Még veszélyesebb, hogy a dekonstrukció jegyében a görbe tükröt, a társadalmi önreflexió képességét vagyis az iróniát sem viselik el a liberális véleményformálók, ahogy ezt a Monty Python vagy a Simpson család körüli vita is alátámasztotta.
A dehumanizálás egyik leglátványosabb kifejeződése mégis a hagyományos közösségek szétzilálási kísérletében érhető tetten. Ha nincs közösségi identitás, nincsenek közösségformáló tradíciók, ha az ember univerzalizálható, akkor
énünk fontos aspektusától, a közösséghez tartozó önrészünktől fosztanak meg minket.
A nemzeti identitás feloldása, a család mint életközösség határainak abszurditásig való tágítása ugyanebbe az irányvonalba illeszkednek.