Ha a Nyugat humorérzéke is meghal, az igencsak komoly civilizációs elmebajt jelez.
Viszonylag régen értekeztem már a BLM-őrület farvizén Európába hullámzó irracionalitásról, ám az elmúlt hét abszurd eseményei mégis erre ösztönöznek.
Egyrészt az eleve problematikus kulturális kisajátítás (cultural appropriation) témakörében érkezett a hír, hogy a Simpson család rajzfilmsorozatban egy indiai kereskedőt megszólaltató fehér szinkronszínész, Hank Azaria elnézést kért húszéves munkájáért, amivel az indiai bevándorlókat véleménye szerint megsértette. Noha Apu Nahasapeemapetilon karaktere épp azokat a sztereotípiákat pellengérezi ki, amelyeket a többségi társadalom alkot az ázsiai emigránsokról, illetve az egész sorozatot eleve a kegyetlen szatirikusság hatja át. Ez a megtisztító erejű önkritika pedig akkor múlik ki véglegesen, amikor Homer Simpsont elkezdjük a politikai korrektség mércéjével méricskélni.
A fenti esetet karikírozva
John Cleese bocsánatot kért a Monty Pythonban parodizált fehér brit emberektől,
ha esetleg valakit valaha megsértettek volna. Természetesen rá erős kritikák zúdultak, sokan Facebook-kommentekben kérték ki a párhuzamot.
Ha a nyugat humorérzéke is meghal, ha az önreflexiós készség is elsorvad, az igencsak komoly civilizációs elmebajt jelez.
A két fenti eset egyébként ugyanaz az ortodox köldöknézés, mint amikor Amanda Gorman ifjú fekete költőnő verseinek fordítását tiltották meg két írónak is, mivel a baloldali haladárok szerint nem voltak kellően feketék ahhoz, hogy hitelesen tolmácsolhassák az alkotásokat. A fundamentalista, és mondjuk ki: rasszista jegyeket mutató gondolkodás értelmében a nyelvi minőség, a gondolatiság, az átélhetőség kritériumánál fontosabb a bőrszín, a vélelmezett fordítói identitás. Mintha egy vers esztétikai-gondolati értéke csorbulna, ha a fordító bőrszíne nem egyezik a véleményformálók által óhajtottal.
Ezen abszurdumukból logikus vonalvezetéssel az következik, hogy a Nils Holgerssonban Márton ludat szinkronizáló Márton András a ludak elől veszi el az érvényesülés lehetőségét, a Gyűrűk ura filmváltozatában
Ja, és a Gilgames-eposz filmadaptációjában sumér színészek játszhatnak el bármit is. (Hogy olyanok már nincsenek? Szívás.)
A másik agyfakasztó hír egy régi téma újramelegítése volt: angol balradikálisok tiltakoztak az iskolatej ellen. Oké, annak idején én is tiltakoztam (meg óvodában a főzelékkel szemben), ám csak azért, mert a kakaót jobban szerettem. (Ha tudtam volna, szimbolikusan mennyivel előzöm a korom a kései nyolcvanas években!) A protestálás alapja itt azonban a tejosztás rasszizmusa volt. Kivételesen nem a tej fehérsége volt az ok, hanem az ázsiaiak laktózérzékenysége, így a mozgalom a többségi elnyomást látta egy egészségügyi kérdés mögött. A megoldásnál azonban itt sem jelentkeztek árnyalatok, a tiltakozók forradalmi ötlete a növényi alapú étkezés kizárólagos iskolai bevezetése volt;
Mondjuk kár meglepődni, a fehér civilizációs hagyományokon alapuló matematika (a diszciplina erős kínai gyökereiről ilyenkor szerényen hallgatnak) és a fehér felsőbbrendűséget szimbolizáló komolyzene után már bármi jöhet. Szerintem a következő a hóember lesz: eleve az afrikai kontinensen ritka, másrészt kirekesztően egyszínű, harmadrészt a gömbölyded formájával a riasztó fehérsége mellett testszégyenít is, a répa pedig offenzív szimbólum.
Attól félek, a Ferencvárosban felállított ízlésficamos BLM-szobor csak a demóverziója volt annak a nemzetközi idiotizmusnak, ami a kapuk előtt várakozik. Reméljük, egy ideig ott is marad.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A szervezők szerint a túlzó és valótlan bejelentések veszélyeztetik a közös munkát.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Ritka, hogy egy romantikus vígjátéknak sikerül elkerülni a giccset, és a poénok sem arcpirítóak. Szerencsére Tiszeker Dánielnek sikerült elkészítenie a tökéletes közönségfilmet: a 2021-ben bemutatott Nagykarácsony a Netflix és a Filmio kínálatában is szerepel.
Megdöbbentő jelentés látott napvilágot.
