Az életünkkel fizetünk a kormányzat hobbijaiért

„Csak hogy világosan lássunk. Ma Magyarországon a koronavírus járvány katasztrofális szakaszába kezd lépni. A végletekig kivéreztetett, és minden rá vonatkozó döntésből kihagyott egészségügy nem képes lépést tartani a növekvő esetszámmal, kórházi és intenzív ellátási igénnyel. A lélegeztetőgépre kerülő betegek fele meghal. Európában a harmadik legmagasabb a 100.000 főre jutó halálozások száma, és ennek nem az embertelen körülmények között minden létezőt megpróbáló orvosok és ápolók az okai. 
Az ok az a kormányzás, amely 10 év alatt a GDP 1%-ának megfelelő forrást vont ki az egészségügyből, a GDP-arányos költést 7,5%-ról 6,5%-ra csökkentve. Amely tétlenül nézte végig az orvosok és ápolók menekülésszerű távozását az országból. Amely nyár eleje óta semmiféle észrevehető lépést nem tett a második hullámra való felkészülés jegyében: nincs tesztkapacitás, nincs kontaktkutatás, nincs felkészített egészségügyi személyzet, nincsenek egyértelmű és betartatott karanténszabályok.

Forrás az egészségügyre, a tesztelésre, a gazdasági kompenzációra, a kontaktkutatásra nincs, csak arra, ami a kormánynak fontos. Még az utolsó pillanatban is van 800 millió a pécsi fociakadémiára, 204 milliárd(!) az atlétikai vb-re, pár milliárd itt, pár milliárd ott Mészáros Lőrincnek (aki mára az állam után a második legnagyobb foglalkoztatóvá vált Magyarországon), templomfelújításra, 50 milliárd vadászati kiállításra, milliárdok a Várba költözés folytatására, 100 milliárd a köztévére. 
Csak az emberéletekre nincs. Arra, hogy ne haljon meg naponta 50-60 ember koronavírusban, amivel a vírus, ha éves szintre vetítenénk, a harmadik leggyakoribb halálok lenne. Ez most már nem képletes: szó szerint az életünkkel fizetünk a kormányzat hobbijaiért és a mindent átszövő korrupcióért. 

Ha nem Soros György-plakátokkal kell harcba szállni, mondvacsinált ellenfelekkel hadakozni, ha nem elég Rogán Antal propagandaminisztériuma, ha valóban cselekedni kell, felvenni a küzdelmet valami valóságos veszéllyel, akkor a kormány hirtelen az egyéni védekezésben hisz, és rábíz mindent az emberekre, oldják meg, ahogy tudják. Kevésbé visszafogott, ha arról van szó, hogy kit szeressünk, hány gyerekünk legyen, milyen mesekönyveket olvassunk. Akkor ott liheg a hálószoba, a gyerekszoba ajtajában, perverz bajuszát rezegteti.

Vízválasztó előtt állunk: a kormány magára hagyta az országot amikor az válságos helyzetbe került. Nem kormányoz, nem cselekszik, némi propagandafüst fejlesztésére futja csak. Ha Magyarország ebbe is beletörődik, ha azt gondolja, hogy nekünk ez is jó, akkor az tényleg így van. Ha elfogadjuk, hogy polgártársainkat, barátainkat, szeretteinket veszítjük el mert az állam számára fontosabbak a kormányfő hobbijai meg a barátok kistafírozása, mint polgárai élete, akkor így fogunk élni.

De akkor mostantól így is fognak bánni velünk.”