Honnan tört fel a „zöld ár”?

„Szálasi Ferenc peréről írva használta ezt a kifejezést Frank László népügyész, aki a halálra ítélt és kivégzett »nemzetvezető« tárgyalásán a vádat képviselte. Zöld ár című, a hetvenes évek közepén megjelent könyve azonban csak a háborús főbűnösről és a tragikus 1944-es esztendő eseményeiről szól. Nem sokat ír a nyilas mozgalomról, mely 1935-tól kezdve különböző elnevezésű szélsőjobboldali, radikális és antiszemita pártok (Nemzeti Akarat Pártja, Magyar Nemzeti Szocialista Párt, Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom) társadalmi bázisát alkotta.

Nyilvánvaló, hogy az egykori vezérkari őrnagy pályafutásából, továbbá több megjelent könyvben kifejtett zavaros nézeteiből, kéziratos hagyatékából, pereinek dokumentumaiból és a népbíróság előtt tett vallomásából nem lehet megérteni mozgalmának dinamizmusát, azt a hatást, melyet eszméi korabeli követőire gyakoroltak. Ezért ellentmondásos és hiányos Karsai László »politikai életrajza« is Szálasiról, aki inkább mozgalma szimbolikus alakja, mint valódi vezére volt. Rögeszmésen beszélt és írt, és nem volt a megválasztásáért küzdő politikus. 1944. október 15-éig, amikor megpuccsolta a fegyverszünetet kérő Horthyt, közelébe sem került a hatalomnak, addig még parlamenti képviselő sem volt.

Amikor a szovjet hadsereg már átkelt a Tiszán, és közeledett Budapesthez, őt pedig a németek, végső szorultságukban hatalomra segítették, a katonai helyzet alakulása miatt már esélye sem volt őrült, a valóságtól teljesen elszakadt teóriáinak megvalósítására. Könnyű célpontot jelentett 1945 után, de már a harmincas évek végén is azoknak, akik gúnyolódtak rajta. A Ludas Matyi 1946 februárjában karikatúrát közölt perének népbírósági tárgyalásáról. Szálasi épp a cirkuszi porondra lép, fekete egyenruhában és bohócsapkában. Mellette a beszédeiből ismert fordulatok képi ábrázolásai: egy dunsztosüvegben vér, »Vér- és rögvalóság«. A feje, mint gyertya ég, »Egyetlen vezérlő koponya« felirattal, látható továbbá a »talajgyökér« és az egyértelmű célzás a várható ítéletre: »Csak a kötél kitartson«.

A zavart elméjű »nemzetvezető« jóval kevésbé érdekes, mint mozgalmának és pártjának működése, táborának társadalmi összetétele. Ez derül ki Végső István hosszabb tanulmányából, melynek címe »Kossuth városa a szélsőjobboldal markában – A nyilaskeresztes mozgalom Cegléden (1938-1944)«. A történész alapos »mélyfúrása« messzemenően indokolt, ugyanúgy mint Paksy Zoltáné, aki a nyilasok Zala megyei táborát vizsgálta. Érdemes itt felhívni a figyelmet Szálasi sajtófőnökének, Fiala Ferencnek a nyilatkozatára: »A nyilaskeresztes mozgalom itt született, a Duna-Tisza közén. A magyar bűnök, hibák, vétkek és vágyakozások hívták életre.«

A Clio intézet gondozásában megjelent írásból kiderül, hogy a nyilas és nemzetiszocialista áramlatoknak Cegléden és térségében komoly előzményei voltak. 1878 és 1887 között itt volt képviselő Verhovay Gyula, előbb a Függetlenségi Párt, majd az Istóczy Győző féle Országos Antiszemita Párt színeiben. Antiszemita, a tiszaeszlári vérvádat terjesztő nézetei visszhangra találtak a helyi társadalomban, és a zsidóellenesség nem volt idegen az errefelé megszerveződő agrárszocialista mozgalomtól sem.

1919-től kezdve a ceglédiek határozottan ellenségessé váltak a kis számú, de fontos gazdasági és értelmiségi pozíciókat betöltő zsidókkal szemben. Az ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete) tagjai, akik a »judeobolsevizmus« ellen harcoltak, sorozatosan inzultálták őket, dr. Sárkány István polgármester pedig a helyi pártok képviselőivel együtt nyíltan »fajvédő« alapra helyezkedett.

Alapvető kérdés, hogy a helyi politikusok gerjesztették-e a zsidógyűlöletet a Kossuth Lajos beszédéről elhíresült város lakóiban, vagy ők csak »kiszolgálták« a néphangulatot, és tőkét kovácsoltak belőle?”