A nő, aki nem volt cenzor

"beszélgetést folytattunk a Tiszatáj főszerkesztőjével, valamint a szerkesztőség tagjaival. Nagy Gáspár A fiú naplójából című versének publikálási körülményeiről. (...) Dr. Vörös László véleménye szerint a vers a magyar értelmiség nagy részére jellemző érzésállapotot tükröz: bizonyos kiábrándultságot, keserűséget és csalódottságot amiatt, hogy az elmúlt 30 év sok célkitűzése (ígérete) nem valósult meg, gyakori a megalkuvás, az elvtelen kompromisszum, eluralkodott az anyagias szemlélet. Ezért a verset közölhetőnek tartotta. - A szerkesztőség tagjai nem érzik úgy, hogy a vers az 1956-os ellenforradalomra utal. Az 1956-os események évfordulójával való összekapcsolását félreértelmezésnek, megalapozatlan "aktualizálásnak" és a Nagy Gáspárral szembeni ideológiai, politikai fenntartások megnyilvánulásának tartják. - Tóth Béla véleménye szerint a vers kiábrándult, keserű hangvételében Nagy Gáspár személyes életútjának konfliktusai és kudarcai is belejátszanak. - Vörös László és Annus József szerint "a Tiszatáj eddig sem foglalkozott 1956 kérdésével, ezután sem áll szándékában". 1956 témájával összefüggő kézirat nincs a szerkesztőség birtokában. 2. A szerkesztőség tagjai felvetették, nem értik, milyen okok miatt került sor a következő - júliusi - lapszám nyomásának leállíttatására. Ki és milyen megfontolásból rendelte ezt el? Ki és milyen formában ellenőrizte a készülő lapszám anyagát? Melyik - nyomás alatt lévő - közlemény volt az, amely nem jelenhetett meg? Szükségesnek tartják, hogy az intézkedésről érdemi indoklást, magyarázatot kapjanak. A szerkesztőség valamennyi tagja aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a lap "leállítása" rontja a magyar irodalmi közélet és az irányító szervek viszonyát, csökkenteni fogja a művészetpolitika iránti bizalmat. Annus József szerint "a lapnak nincsenek ellenzéki szándékai, mégis néha keményebb retorzió éri, mint némely ellenzékit". Mocsár Gábor szerint "indokolatlan a politika félelme". Tóth Béla úgy véli, ha a Nagy Gáspár-vers publikálása hiba volt is, a lapot érő retorzió túlzás. Mocsár Gábor aggódik amiatt, hogy a művészetpolitikai irányítás és az irodalom képviselői között nincs megfelelő kontaktus, "valami megmagyarázhatatlan félelem és bizalmatlanság, valamint szubjektív és kapkodó intézkedések" tapasztalhatók a vezetés részéről. Az irodalmi közélet "meddőnek bizonyuló csatáiba így sokan belefáradnak", s ez csak fokozza a kiábrándultságot, keserűséget." "Kedves Kovács Elvtárs! Fontosnak tartanánk, hogy a mellékelt szigorúan bizalmas tájékoztató problémáról az egyéni látogatói program keretében az Egyesült Államokban tartózkodó Radics Katalin elvtársnő mielőbb információt kapjon, ugyanis várható, hogy a lap felfüggesztésével a nemzetközi sajtó is foglalkozni fog." "Radics Katalin elvtársnő részére A Tiszatáj júniusi száma több olyan művet jelentetett meg, melyek - egymás hatását is felerősítve - szembeállnak elveinkkel, sértik érdekeinket. Csoóri Sándor egyik verse a "szemérmes diktatúrák" természetrajzáról meditál, másik költeményében napjaink Magyarországát "gazdátlan országnak" minősíti, melyben a "romlás turistái" garázdálkodnak. Nagy Gáspár A fiú naplójából c. verse így kezdődik: "... és a csillagos estben ott susog immár harminc évgyűrűjével a drága júdásfa" - s ez a részlet is az egész mű azon olvasatát valószínűsíti, hogy az 1956 óta eltelt három évtized voltaképpen árulások, elvtelen kompromisszumok sorozatának tekinthető. A lap közli - mégpedig kiemelt helyen - Domokos Mátyás esszéjét Nagy Gáspár eddigi lírájáról: (...) "a "kibiztosított beszéd"-ben éppen e szomorú gyengéd irónia révén így lehet, így lesz a szóból újra - fegyver."" "A tájékoztatást azért adtuk, mivel a július 7-én kihirdetésre kerülő intézkedéseknek várhatóan nagy nemzetközi visszhangja lesz." "Kedves Kótai Elvtárs! Tekintettel arra, hogy a Tiszatáj c. irodalmi folyóirat szerkesztőinek felfüggesztése, illetőleg a lap megjelenésének szüneteltetése várhatóan élénk nemzetközi visszhangot fog kiváltani és az ellenséges propagandaközpontok is kommentálni fogják, célszerűnek látnánk, ha az európai szocialista országokban - Belgrádban, Berlinben, Bukarestben (és Kolozsvárott), Moszkvában, Prágában, Szófiában, Varsóban - működő képviseleteink, továbbá bécsi, berni, bonni, canberrai, londoni, párizsi, római, ottawai és washingtoni nagykövetségünk, valamint a New York-i főkonzulátus a mellékelt tájékoztató alapján másutas formában távirati úton információt kapnának a döntés indokairól és hátteréről. Kérjük, bukaresti nagykövetünk kapjon felhatalmazást Sütő András bizalmas tájékoztatására, mivel az intézkedést kiváltó szám Sütő egyik írását is tartalmazta, és tisztázni szeretnénk, hogy a döntés nem ellene irányult." "Tisztelt Knopp Elvtárs! (...) Az a véleményem, hogy a vers közzétételének a fegyelmi eljárás aránytalanul súlyos következménye. De vonatkoztassunk el a konkrétumoktól. Ha mérlegre tesszük a Tiszatáj erényeit és fogyatékosságait, mindenképpen a lap érdemei a számosabbak. Évtizedek óta szolgálja a kelet-európai szolidaritás és internacionalizmus eszméjét. Otthont ad irodalmunk klasszikusainak: Illyés Gyulának, Németh Lászlónak, Sütő Andrásnak stb.. Vers- és tanulmányrovata révén a legjobb magyar folyóiratok sorába tartozik. A lap általános irányvonalával csak azonosítani tudom magamat. Így nem érthetek egyet azon szemlélettel, amely a műhelyt és dolgozóit elválasztja egymástól. A lap - szerkesztőségének leváltása esetén - semmiképp se őrizheti meg identitását, legföljebb csak formálisan. Félő, hogy a Tiszatáj provincializmusba süllyed, ha szerkesztőségét kicserélik. Nem állítom, hogy az elmúlt időszakban nem történtek hibák, de az szükségszerű velejárója a munkának. A Tiszatáj az eleven irodalom fóruma, s csak a szürke, semmitmondó orgánum lehet hibátlan. A fegyelmi vizsgálatot s várható szigorú konzekvenciáit már csak várható hatása, visszhangja miatt se tartom szerencsésnek. Megbontaná irodalmunk egységét, kárt okozna a párt szövetségi politikájának, zavaros helyzetet teremtene az írószövetségi közgyűlés előtt. Összefoglalva: a Tiszatájt az értékteremtés nélkülözhetetlen feltételének tartom, s mint ilyent: megőrzendőnek. Ezért kérem a fegyelmi eljárás megszüntetését s a lap (féléves?) zárlatának feloldását. Elvtársi üdvözlettel: Grezsa Ferenc"

"Kritikusai szerint a rendszerváltás előtt, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán az állampárt kultúrpolitikája által veszélyesnek tartott művek, előadók megjelenéseit korlátozta, cenzúrázta. Ez a vád Lendvai szerint "közönséges hazugság", és Kövér László kezdte el terjeszteni róla. Az Országgyűlés 2010. július 21-i ülésnapján Pörzse Sándor felszólalásában elhangzott: "....az új Országgyűlés második napján Lendvai Ildikó értelmezi nekünk a rendszerváltozás vagy a rendszerváltás reményeit, holott a rendszerváltás egyik reménye az lett volna, hogy 2010-ben Lendvai Ildikók ne ülhessenek a magyar parlamentben, mint volt főcenzorok!", de hogy ez előtt Kövér is mondta-e róla, arra Lendvai állításán kívül nincs forrás. A személyét támadók a Tiszatáj betiltásával is összefüggésbe hozzák. Gyuris György 1997-ben az Új Forrásban megjelent tanulmányában azt írja, hogy Lendvai szerint az újság munkatársai sem helyeselték annak a versnek a megjelenését, ami miatt egy évre szüneteltették a lapot, miközben azok több fórumon is kiálltak munkatársuk mellett. Ezt úgy értelmezik, hogy Lendvainak szerepet kellett vállalnia a döntésben, bár a tanulmány Szűrös Mátyást is idézi, aki szerint "a lavina a pártfőtitkár közvetlen környezetéből - Berecz Jánostól, Knopp Andrástól - és magától Kádár Jánostól indult." A tanulmányban Lendvait osztályvezető-helyettesnek titulálja Gyuris, miközben saját bevallása szerint akkor (1986) alosztályvezető volt az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán, amit szintén tényként használnak fel támadói arra, hogy Lendvai ugyanúgy hazudik erről, mint ahogy arról is, hogy nem volt köze a betiltáshoz." "1980-ban a Munka Érdemrend ezüst, 1988-ban arany fokozatával tüntették ki mint az MSZMP KB kulturális alosztályának munkatársát, vezetőjét." "Tiszatáj-ügy 1986 Többször szünetelt a Tiszatáj, például 1956-57-ben az 1956-os forradalom miatt, 1986-ban betiltották egy fél évre Nagy Gáspár A fiú naplójából című versének közlése miatt. (Maga Kádár János kezdeményezte a lap betiltását, mivel valaki felhívta a figyelmét a költeményre és elhitette vele, hogy őt jelképezi a versben szereplő "júdásfa", illetve az a "nyolcvanas évek közállapotait jelölő kollektív szimbólum". ) A Tiszatáj elleni dühödt támadás a hatalom részéről hamarosan az irodalom elleni támadássá szélesedett." "Az 1986-os év nyara - a júliusi PB-határozattal és a Tiszatáj szerkesztőségével szembeni fellépéssel - a párt keményvonalasainak győzelmét jelezte, de ez csak látszatgyőzelemnek bizonyult." Az alábbi idézetek innen: Müller Rolf: A Tiszatáj-ügy állampárti dokumentációja, 1986 http://home.hu.inter.net/kortars/0107/muller.htm "A Nemzetközi PEN Klub emigráns íróinak amerikai tagozata levelet intézett a Nemzetközi PEN elnökéhez. Ebben tájékoztatást adnak a magyar hatóságok azon lépéseiről, amelyek "veszélyeztetik a magyar írók szabadságjogait". Tiltakoznak a "Tiszatáj" c. folyóirat betiltása, Csurka István hallgatásra ítélése miatt, és kifejezik azt a reményüket, hogy a magyar PEN tagozat nyomást gyakorol a magyar kormányra ezen intézkedések visszavonása érdekében." "úgy vélik, hogy a lapszám legelején lévő Csoóri-vers legalább annyira fölkelthette a kultúrpolitika haragját, de Csoórit már nem merik nyíltan megtámadni. ... azzal érvelt, hogy a polgári ellenzék már régen telikürtölte volna a nyugati sajtót a botránnyal, de Csoóriék ezt nem teszik. ..., az Élet és Irodalom főmunkatársa szerint a Tiszatájjal kapcsolatos intézkedés, valamint a Csurka István elleni szankciók kétségessé teszik az Írószövetség őszi közgyűlésének rendes megtartását, ha ugyanis az említett problémák ott nem kaphatnak kellő nyilvánosságot, a közgyűlés föltehetőleg botrányba fullad. Érdekes módon ... a Szovjetunió legutóbbi írószövetségi közgyűlését (amelyen ott volt) hozta fel pozitív példaként, hogy lám, ott nyíltan meg lehetett beszélni a gondokat, nálunk viszont aligha." "1986. augusztus 21-én ülésezett a Magyar Írók Szövetségének elnöksége. (...) Az elnökség tagjai egyetértettek abban, hogy meggondolatlan lépés volt a kultúrpolitika részéről a Tiszatáj betiltása." "A Tiszatáj főszerkesztőjének felmentésével és "a lap, mint olyan, megszüntetésével" kapcsolatosan megindult az információcsere "Történész" és kapcsolatai körében. Megállapítják, hogy itt sokkal súlyosabb dolog történt, mint a Mozgó Világ esetében. "Zsellér" szerint "itt nem egyszerűen embereket rúgtak ki, hanem a magyarságba rúgtak bele"." "A "Tiszatáj" c. folyóirat ügyével kapcsolatban keletkezett újabb információk szerint az ellenséges csoportok kulcsszemélyei, közöttük "Csókás" és "Molnár" azt a véleményt hangoztatják, hogy végleg felbomlóban van a "politika és az írók között a 60-as években létrejött "kiegyezés""." "Csengey Dénes: a Tiszatáj elleni támadás egy jól átgondolt, hosszú akciósorozat kezdete, tulajdonképpen a párt ideológusai és kultúrpolitikusai közötti harcról van szó, Aczél György és hívei szeretnék megerősíteni pozíciójukat. Az akció célja volt egyúttal az is, hogy megossza az írókat, valamint két táborra bontsa az ellenzéket is, ez azonban nem sikerült, mert mindenki egységesen kiáll a Tiszatáj mellett." "Többeknek az a véleménye, hogy a hatalom szándéka nem más, mint az őszi írószövetségi közgyűlés elmaradása és ehelyett sokak (így pl. Csoóri, Csurka, Mészöly Miklós stb.) kizárásával egy új írószövetség alapítása. Ez ellen azonban egyöntetűen tiltakoznának az írók." "Az ittas állapotban lévő Páskándi Géza már ekkor zavarni kezdte az ülést közbekiabálásaival ("a vádat kérjük, a vádat ismertessék"). (...) Páskándi Géza hozzászólása éles hangú, de mélyebb összefüggéseket nélkülöző volt, általában a magyarságtudat szándékos kiirtásáról szónokolt." "Király István hozzászólása ugyan kétarcú volt, a második felében egyenesen polgárháborús veszélyt emlegetett, és mérsékletre intett mindenkit." "Többen javasolták, hogy tapasztalt, idős írók keressék fel Kádár Jánost, és vele tisztázódjék az ügy." "A MÍSZ közgyűlésén pedig a Tiszatáj-ügy mellett a Hitel című lap engedélyezését is szeretnék felvetni." "A tanácskozás alaphangja - a három-négy konstruktív jellegű hozzászólás ellenére - a szokásos, agresszív tónusú volt. Ismét felsorolták a megoldatlan, illetve vitás kérdéseket, középpontban a folyóirat-problémákkal (Tiszatáj, Hitel). Többen hangsúlyozták a "politika" és a szövetség tarthatatlan viszonyát, amelynek kialakulásáért kizárólag a párt- és állami vezetést tették felelőssé." "Vajdasági forrásból nyert információ szerint ... több jugoszláviai magyar írót is felhívott, és felszólította őket, hogy ne adjanak anyagot a(z új) Tiszatájnak közlésre"

maradt volna meg magának. ha már túlélte.

Nem vitatom a Lendvai cikkel kapcsolatban leírtakat. Ezzel együtt nagyon furán hangzik, hogy történész asszony posztkomcsi szervilis magatartással vádol egy újságot/újságírót. Szerintem arra a 100 milliárdos közmediánknál nincs jobb példa és az legalább minden magyar állampolgárnak éves szinten 10e forintjába kerül. Ez havi durván 830 forint, napi 28. Tudom, nem tartozik a tárgyhoz, de sajnos a szervilis újságírás szerintem sz MTVAnál kezdődik...