Trump közelgő győzelme a #MeToo-mozgalom felett

„Ma azonban van még egy szexuális zaklatásunk, ami sokkal súlyosabb, mint egy szimpla hűtlenség. Tara Reade szerint 1993-ban Joe Biden szenátor odament hozzá egy épületben a Kapitóliumon, a falnak lökte és megujjazta. Később, amikor szóvá tette mindezt, kirúgták Biden csapatából. A bátyja, egy barátja és korábbi szomszédja is úgy nyilatkozott, hogy Reade nem sokkal később beszámolt nekik a történtekről. Ugyanebből az évből ránkmaradt egy videó, amiben édesanyja azzal telefonál be a CNN-es Larry King Live műsorba, hogy kérdezzenek olyan »problémákról«, amelyekkel a lánya szembesült egy »prominens szenátorral« kapcsolatban. Reade vádjai sokkal jobban alá vannak támasztva, mint Christine Blasey Fordnak a Brett Kavanaugh-val szemben felhozott kifogásai. Ha Hinni Kell Minden Nőnek, és ha a Nem Valóban Nemet Jelent, akkor Reade gyanúsításai minimum megérdemelnek egy közmeghallgatást.

Ennek ellenére a Trump-ellenes médiatekintélyek úgy tesznek, mintha alig hallottak volna a történetről. A New York Times három hétig ült a bizonyítékokon, Dean Baquet ügyvezető igazgató szerint azért, hogy kutassanak és segítsék az olvasókat a »megértésben« (ez olyasfajta luxus, ami nem járt Kavanaugh-nak, akit a Times ott ütött, ahol ért). A CNN 24 napot várt, mire először megemlítette Reade ügyét, nem volt breaking news, amikor Reade édesanyja a saját adójukon feltűnt, és engedte Anderson Coopernek, hogy úgy készítsen interjút Joe Bidennel, hogy nem kérdezi meg az ügyről. A Demokrata Nemzeti Bizottság csöndben maradt. A női érdekvédelmi csoportok, amelyek rendszerint alig várják, hogy a következő szexkártevő megkapja tőlük a magáét, csöndben maradtak. Hillary Clinton kedden Biden mellé állt.

A tisztesség kedvéért megemlítendő, hogy vannak a baloldalon, akik kibeszéltek a hallgatásból. Az Intercept dícséretes módon számolt be Reade vádjairól, és Bernie sok támogatója tette szóvá a Twitteren a DNC képmutatását. Ők értik, hogy ennek nem kell feloldhatatlan politikai házasságnak lennie. Bident még mindig leválthatják egy másik jelöltre a nyáron – ami ugyan valószínűtlen forgatókönyv, de szóba került még jóval azelőtt, hogy Reade előállt a történetével; akkor Andrew Cuomót emlegették, mint lehetséges jelöltet. S tekintve, hogy a demokraták olyan arccal úgy fogadták el Bident, mint amikor egy kisfiú olajat iszik, leváltása nem lenne a világ legrosszabb dolga.

De még ha nem is lenne erre esély, és ha Biden lenne az egyetlen Amerikában, aki képes lenne legyőzni az elnököt, akit épp a Lysol ellenőriz, ez szerintem akkor is túl rosszul hangzik. A #MeToo-val a baloldal a jogérvényesítés új korszakát jelentette be, már ami a szexuális zaklatást illeti. Ez a keményvonalas megközelítés központi fontosságúvá vált a demokraták Trump-ellenes kampányában, melyben a mostani elnököt nőgyűlölő, nőfaló alaknak állították be, aki mindent megtestesít, ami az amerikai férfiak rossz oldalát jelenti. S most ezért nem fognak szembeszállni Bidennel, inkább kegyelmet adnak neki, mert Trump leváltása fontosabb.

Ugyanakkor ezzel a hallgatással mégis az ellenkezőjét csinálják. A #MeToo egyik üzenete az volt, hogy a balos közhelyek pufogtatása többé nem ment fel a szexuális zaklatás alól. Az igazság állítólag pártatlan, s a liberális zaklatókat ugyanúgy kellene megítélni, mint a konzervatívokat. Bidennel azonban ennek annyi. Machiavelli győzött az erkölcs felett; az egész #MeToo-mozgalom egy szakadék felett egyensúlyozik. Minden duma, ami arról szólt, hogy egyformán kell érvényesíteni a mércéket, legyen szó a hip-hop ikon Louis C.K-ról vagy floridai perverzekről, csak ideiglenes eltérés volt a szokásos egyszemélyes politikától. A Trump-korszakban a baloldalt sok mindentől megfosztották, s ha így folytatják, akkor a #MeToo-mozgalom is át lesz irányítva máshová.”