A járvány és a globalizmus ára

„Trump egyetlen bosszúsága Kínával kapcsolatban az, hogy hazudott a vuhani vírussal kapcsolatban, ezzel engedve, hogy az elterjedjen a világon.

Nekem kicsit több bajom van Kínával, kezdve azzal a ténnyel, hogy denevéreket esznek. Az ebből kifolyólag elindult világjárvány így is, úgy is elég rossz, de az új válságunk a gyógyszerválság.

Úgy kell nekünk, hogy mindent Kínában gyártatunk! De ne aggódjunk, állítólag Kína sosem tenne keresztbe a »globális ellátási láncnak«. 

Hupsz, Kína maszkokat és lélegeztetőgépeket raktároz be.

És van még pár jó hírünk. 

A New York Times szerint Kínában készül az antibiotikumaink, a C-vitaminunk, az ibuprofenünk és a hidrokortozinunk 90 százaléka, az acetaminofének 70 százaléka és a heparinünk 40-45 százaléka. Az utolsó amerikai penicillin-ültetvény 15 évvel ezelőtt zárt be. 

Március elején a kínai kormány vészjóslóan figyelmeztetett, hogy ha a kínai kormány leállítja a gyógyszerexportot, akkor „az Egyesült Államok elsüllyed az új koronavírus-járvány poklában”. (…)

De, amint látom, a Wall Street jó sok pénzt csinált a globalizációból.

Én is? Ja, észre se vettem!

És mi történt a magasztos aggódásotokkal Kína emberi jogi magatartásával kapcsolatban – az ujgorok, Tibet, a Falun Gong, a gyermekmunka…”