Ne keseredjünk neki!

„Merkel Asszony mondott a minap egy (állítólag) történelmi beszédet. Megnéztem. Én, aki a Ceausescu diktatúrában nőttem fel nem értem mi ebben a történelmi. Gondolom az, hogy háborúban állunk, de szörnyű nehéz összefogással és embertelen terhek viselésével közösen megállíthatjuk a ellenséget. Kifejezetten nem az elbocsátásokra, a háborút követő gazdasági nehézségekre utalt, mert azt majd enyhítik, mondja. Azzal most nem riogatunk! Most a háború megnyerése az első!
"A második világháború óta nem élt ilyen nehéz időket a nemzet - mondta" Ez ijesztő! De azért álljunk meg, mielőtt nekikeseredünk. Lefordítom!

Pánikra semmi ok. Nyugalom! Ez a szörnyű kemény dolog amiről szó van, a modern, XXI. századi civil ember számára nem az, hogy a fagyhalállal dacolva, mások lábszagában kell hónapokig éhezni a túlzsúfolt óvóhelyeken, mint annak idején. Nem azt akarta mondani, hogy éjszaka kilopózva kell eltemetni a halottainkat, miközben naponta szőnyegbombázzák a lakóhelyünket. Nem azt vetítette előre, hogy az évekkel ezelőtt bevonult gyermekeinkről, ha eddig sem hallottunk semmit, hát most sürgöny nem jön, az biztos. Nem. A mai szörnyű nehéz, soha nem látott erőfeszítés, amivel megnyerhetjük ezt a háborút az, hogy mindenki nyomja meg a fenekét otthon a (relatív) luxus-lakásában, internetezzen, töltsön le filmeket, online színházi közvetítésekkel üsse el az időt, kiránduljon, sportoljon, tanuljon a legjobb egyetemek ingyessé tett online kínálatából, egye a megszokott (jobbnál jobb) kajákat, iszogasson csúcsborokat, dolgozzon otthonról. Legyen a gyermekeivel, a férjével, a feleségével. Rendeljen házhoz és fizessen bakkártyával, csak emelje meg a Nemzeti Bank a pin-tapizás nélküli fizetési limitet.

Ez a kemény, nem a ráspoly! Majdnem kibírhatatlan erőfeszítés... Látszik, mert sokakat meg is kell érteni, hogy nem bírják ezt: bulikázni, összejövetelekre mennek, tojnak a szabályokra. És mi lesz, Istenem mi lesz, ha pár napig nem lesz libamáj, vegán sajt vagy belga csokis puding (netán vécépapír) a boltokban???

Magyarázat:
A poszttal csak azt szeretném tudatosítani mindenkiben, hogy akárhogy is gondoljuk, hogy vagyunk, mennyire szerencsések vagyunk és milyen jó nekünk! Értem én a háborús analógiát, de azért ne keseredjünk neki! Nyugodjunk meg és harcoljunk azzal, hogy MARADJUNK OTTHON ! Örüljünk, hogy itt és most élünk, még ha most éppen meg is kell nyernünk ezt a háborút! És adjunk hálát, hogy így "harcolhatjuk" végig ezt!

És KÖSZÖNJÜK meg azoknak, akik nem „civilek” ebben a háborúban, mint mi, hanem katonák. Az orvosok, ápolók, élelmiszeripari gyártók, szállítók, eladók, a patikusok, a szállítmányozók és futárok, a rendvédelmi erők, a felelősséget konkrétan viselő politikusok és még sorolhatnánk. Köszönjük Nekik!!!

(A poszt nem arról szól, hogy sokaknak nehéz most, mert kirúgták a munkahelyéről, vagy bizonytalanságba került. A bizonytalanság mindenkire igaz. SENKI nem tudja, hogy mi lesz! Ez az írás a rövid távon szükséges „harcmodor” „hihetetlen nehézségeiről” szól, illetve arról, hogy a legnehezebb helyzetben élők is felismerhetik, hogy jól vannak! Igen, nézzetek körül, jól vagytok, jól vagyunk! Fel a fejjel, hajrá!)”