„A Brexit-hívők újra a pályán vannak. De a helyzet továbbra is sokkal rosszabb annál, amilyen akkor lehetett volna, ha a népszavazás után egyből magukhoz ragadják a hatalmat ahelyett, hogy egymást szúrják le és közben hagyják, hogy az inkompetens May mindent megkavarjon.
Sokkal kevesebb konzervatív képviselő ül a parlamentben, sőt, az egyre növekvő többség ellenzi a Brexitet; sok meghozott döntés már visszafordíthatatlan, többek között az 50-es cikkely aktiválása, ezzel az EU felhatalmazása arra, hogy döntsön az ütemezésről, miközben a Benn Act felbátorította az EU-t. A kormányt csapdába ejtette a Fixed-Term Parliaments Act: nem lehet új választásokat kiírni, ha az ellenzék nem járul hozzá.
Ennek eredményeként egy ma kialkudott megállapodás sosem lesz olyan jó, mintha egy alternatív euroszkeptikus univerzumban Johnson három évvel ezelőtt beviharzott volna a Downing Streetre.
Ebben a kontextusban kell értelmezni a következő néhány óra és néhány nap eseményeit. Mégha sikerül is elogadható megállapodást kötni, nem tudjuk, hogy a parlament elfogadja-e. A Remainerek nagy küzdelemre készülnek. [...]
Úgy érzem, hogy bármely megállapodás, amit Boris megköt, tényleges Brexithez fog vezetni, ennélfogva történelmi diadal lesz a Brexit-tábor számára, ami néhány hónapja még attól tartott, hogy kicselezik. Eddig úgy tűnik, hogy az euroszkeptikusok március 29-i őrült hazárdjátéka – dupla vagy semmi – kifizetődik.”