Biztonságérzet

„A német nők több mint fele nem érzi magát biztonságban a saját országában, nem érzik úgy, hogy az állam meg tudja védeni őket – ez egy hét végi felmérésből derült ki. A félelemnek persze sok oka lehet: előidézhetik a terrorszervezetek tevékenysége mellett a szélsőjobboldali pártok vagy az antifasiszta csoportok akciói, a globális felmelegedés, a nagyhatalmak közötti fegyverkezési verseny. Biztonságérzetünk azonban meginoghat egy egyszerű esettől is: mint a legrosszabb rémálmunkban, a semmiből előbukkanhat egy sötét alak, aki a szemünk láttára a vonat elé lök egy édesanyát és a kisfiát. Az eritreai férfi múlt heti szörnyű bűncselekménye valószínűleg nem meríti ki a terrortámadás fogalmát, sokkal inkább egy beteg ember beteges tettéről van szó. A német társadalom és politikai elit reakcióját látva mégis szembetűnő, hogy az eset nemcsak sokkolta és gyászba borította, hanem el is bizonytalanította egész Németországot.

Mert ma már nem egyértelmű a németek számára, hogy a pozitívnak hitt bevándorlásnak nincsenek-e árnyoldalai. A német politikusok és napilapok igyekeztek azt sugallni: egy ilyen bűncselekményt egy átlagos szőke hajú, bőrnadrágos bajor férfi is elkövethette volna. Ez az okfejtés viszont számos sebből vérzik, és ezt a németek is nagyon jól tudják. Persze nem kell minden bajunkért a bevándorlást okolni, e problémák azonban láthatóan a mélyben gyökeredznek, amit az európai balliberális elit nem tud vagy nem akar elismerni.

Hamisak azok a próféciák is, amelyek szerint a terror csak egy múló hóbortja volt az Iszlám Állam katonáinak, ma már könyvkötéssel foglalkoznak és virágkertészetet nyitnak. A titkosszolgálatok későn ébredtek, de ma már nagyon is éberek, és hatékonyan osztják meg egymás között a merényletre készülők akcióit, hiúsítják meg pénzügyi tranzak­cióikat. Ennek köszönhetjük épségünket. Az alvósejtek azonban nem alszanak tovább, új módszereket keresnek elpusztításunkra, mert – euró­pai vezetőinktől eltérően – ők hisznek valamiben, létezik számukra élet-halál kérdése, amiért meg fognak küzdeni.”