„Francois Villon züllött, erkölcstelen, bűnöző életmódot folytatott, gyilkolt, lopott, mégis, mondtak-e máig érvényesebb költői igazságot a transzcendensben eszmélő emberről a Haláltánc-balladában megfogalmazottaknál? Nekünk, magyaroknak külön gyönyörűség, hogy ezt a költői csodát Faludy György bravúros átköltésében kaptuk ajándékul: Kényúrként éltünk, kontárok voltunk, balgán játszottunk, buján fetrengtünk, kufárok voltunk, tunyán henyéltünk, álszentek »voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, / véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!«. Ady Endre A Sion-hegy alatt című versében ugyanez az élet-halál mezsgyéjén gyötrődő gondolat magyar formában szólal meg.
Mármost, minthogy Ady bűnei vélelmezett szabadkőművessége és a szociáldemokraták lapjában (Népszava) megjelentetett versei miatt súlyosabbak Villonénál, a magyar irodalmi tantervből eltávolítása azonnali feladat, ám a harc Villon világirodalmi visszaszorításáért még várhat?