Nyolcvankilenc

„S vajon ha nyolcvankilenc emberről beszélünk, az sok vagy kevés? Tüntető tömegnek meglehetősen sovány, ellenben székfoglalós játékhoz – egy szék esetében – komikusan sok. Márpedig ez a helyzet egy tőlünk keletre virágzó demokráciában, amelyet minden demokrá­ciák legdemokráciábbika, az Egyesült Államok szentesít: nyolcvankilenc ukrán elnökjelölt szállt ugyanis be ebbe a bizarr játékba az államfői székért, vagyis majdnem minden szavazópolgári százalékra egy. Vizsgálja is őket erőst a választási bizottság, talán ötvennél tartottak legutóbb, akit átvilágítottak.

Az egész ország összes kalandora, legkisebb királyfija és legnagyobb törpéje megindult, hogy kiszabadítsa Ukrajna-királykisasszonyt a sárkány várából. Az egyik Oroszországnak hívja a sárkányt, a másik Korrupciónak, a harmadik szerint meg maga az első királyfi a sárkány, csak még ő sem tud róla. Sokakat meglepő módon a sárkány vára előtt táborozó szavazótömeg több felmérés szerint a komédiást tartotta eddig a legszórakoztatóbbnak a három favoritból, azaz Volodimir Zelenszkijt. 

Ő meglehetősen egyszerű taktikát választott; mielőtt beszállt volna a tényleges politikába, felépítette karakterét a Nép szolgája című politikai sorozatában, mint a kisemberét, akinek elege lesz a korrupt (lásd: második számú sárkány) politikusokból, ezért szerencsét próbál, sikerrel jár s elnökké lesz. Azaz eljátszotta államfővé választását, és bármilyen programbeszédnél ügyesebben osztotta magára a legigazibb, legkisebb királyfi szerepét, de még ízelítőt is adott programja megvalósításából. Ráadásul az amerikai Netflix műsorszolgáltató a sorozata megvásárlásával konkrétan pénzzel és extra nyilvánossággal támogatta meg a humoristát abban, hogy programját terjessze, abban a formában, ahogy az emberek még fizetnek is azért, hogy hétről hétre megnézhessék.

Aztán ott vannak a legerősebb ellenfelei (bár mindez relatív akkor, amikor egy-két százalékos különbségek választják el egymástól a jelölteket): Julija Timosenko, a narancsos forradalom gázdívából mára mámuskává szelídülő kulcsfigurája egyes felmérések szerint a második helyre szorult, de elképzelhető, hogy a szavazófülke közhelyes magányában az emberek mégiscsak szívesebben bízzák magukat egy profi politikusra, egyszóval Zelenszkij viccei a humorista ellen fordulhatnak. És ott van hol második, hol harmadik helyen a székébe-várába-királykisasszonyába kapaszkodó Petro Porosenko, a jelenlegi elnök, a hétpróbás, magyarfaló oligarcha. A jelöltek sora aztán folytatódik, kommunistától a fasisztáig mindenből van kínálat, igazi sokszínű európai demokrácia ez, kérem.

Feladták hát a leckét az ukránoknak, de a kárpátaljai magyaroknak is. Porosenkót mi itt, a csonka honban is jobban ismerjük a kelleténél, Timosenko emlékét – legalábbis azokban, akikkel erről beszéltem – már némiképp megszépítette a messzeség. Zelenszkij pedig az igazi zsákbamacska, a Kárpáti Igaz Szó által közölt felmérés szerint azonban a magyarok körében is egyre népszerűbb. Eközben tízből kilenc kárpátaljai magyar elutasítja Porosenkót. Úgy látszik, az ukránok és a magyarok is jobban szeretik a komédiát, mint a tragédiát.”