Az eltévedt lovas –​ Nekem Ady

A Mandiner szerzőinek írásai és versajánlói Ady Endre halálának 100. évfordulójára.

***

Nekem Ady...

...ott van a merész és szokatlan harcos szerelemben, és ott van a biztonságot adó egymásra találásban is.
Ott van a buzgó és igaz hazaszeretetben, de velem van a forradalmi, lázas újításban.
Ott van a ködben és a sejtelmességben, de ott van a fényességben és a dicsben is.
Ott van a legbensőbb szobámban, a halkan, csak magamnak beismert bizonytalanságban. 
Az istenkeresésben és a lázadásban. 
Ott van a beletörődésben és a létharcban.
Ott van a múlt hibáiban és a jövő kudarcaiban.
Ott van a kérdéseimben és ott van a válaszaimban.
Ott van a tájban és az időben.
Ott van a titkaimban.

Ady Endre a sejtelmesség és a bizonytalanság, az időtlenség és egyben az időbeliség költője.

Az eltévedt lovas című verse a tévelygő emberiség tökéletes korrajza. A saját vesztébe rohanó társadalom, a múltból tanulni nem képes világ hű leirata.

Az eltévedt lovas

Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.

Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.

Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.

Kisértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a domb-keritéses síkon
Köd-gubában jár a November.

Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.

Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.

Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru útnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.

Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.

Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.