Van, aki azt gondolja, innen menekülni kell

„Palkovics László arról is beszélt, hogy a következő EU-s ciklusban az innovációra több pénz jut. Nem lehetséges, hogy egyszerűen erről szól a történet, hogy a kormány azért akarja magához, a kezelésébe venni ezt a pénzt, hogy jobb hatékonysággal hívhassa majd le ezeket a pénzeket?

El tudom képzelni, hogy vannak, akik így gondolkoznak, de hogy az egész kormány így gondolkodna, azt nem hiszem. De mi köze van ennek az igazsághoz? Az EU most is elég sok pénzt ad alapkutatásra, és pont Magyarország az, ahol ezek a pénzek sikeresen kerültek be a rendszerbe. A European Research Council (ERC) forrásait Magyarország aránylag kiemelkedően szerezte meg az új EU-tagok közül. Az EU az alapkutatásokat is finanszírozza, és nem keveri össze ezeket az innovációval. Az innovációs eredménytáblázaton, amely pár hete jelent meg, Magyarország megint lecsúszott egy-két helyet. De a magyar mutató lényegében nem is változott, önmagunkhoz és a legtöbb EU-országhoz képest nincs romlás: 1-2 régióbeli ország valamivel megelőzött minket. Ez olyan információ, amire azt lehetne mondani, baj van a magyar innovációs rendszerrel. Szerintem nincs nagyobb baj, mint a szomszédoknál, mert egy közepesen fejlett országnál az innovációs rendszer is legfeljebb közepes lehet. Olyat még nem mutatott nekem senki, hogy egy közepesen fejlett országnak kiemelkedő lenne az innovációs rendszere. És ha megnézzük a részmutatókat, a kormányzati innovációs politikai mutató teljesít átlag alatt, egyebek között az húzza le az eredményünket.

Amikor 2017-ben Oláh György Nobel-díjas kémikus meghalt, Orbán Viktor azt mondta a temetésén: a jövő titka a jó oktatás és »ebben a szellemben ültessük el a következő nemzedékek szívébe a tudományos kutatás szenvedélyét, úgy, ahogy professzor úr ezt egész életében képviselte«. Viszont ez a lépés ezt nehezíti meg, elriaszthatja a fiatal, tehetséges kutatókat.

A veszély kétféle, időben kell elkülöníteni. A mostani, elég korlátozott tudásunk a változásról egyes műhelyekben olyan hangulatot teremtett, hogy innen menekülni kell. És nemcsak azért, mert születik 20-án egy döntés, hanem mert megteremti azt a hangulatot, hogy a tudomány autonómiájába bármikor bele lehet avatkozni.

Akinek külföldi meghívása van, vagy van erre lehetősége, az lehet, hogy most úgy gondolja, hogy akkor gyerünk. Nem tudom a veszély nagyságát, de létezik, és ezeket az embereket nem lehet később visszacsábítani, mert nem egyforma súlyú ígéretekről beszélünk. Ha egy év múlva egy politikus ígéretet tesz, hogy »gyere vissza nyugodtan, lesz megfelelő munkahelyed«, nem biztos, hogy hinni fognak neki.

Ezért kellett volna ezt a koncepcionális ötletet sokkal jobban megbeszélni, előkészíteni. A híres 54 percet nem akarom kommentálni, ez valójában törvénysértés volt, de nincs szankciója – ugyanúgy 10 perccel előtte is beküldhették volna, annak sem lenne. Olyan hangulat jött létre, hogy az egyik fél bármit megtehet a másik féllel, mert az egyik fél adja a pénzt. Ez formálisan igaz, de a jogrendszer ma még olyan, hogy autonómiát ad az akadémiának, és az alaptörvény is függetlenséget és autonómiát biztosít a kutatásoknak. Tehát ez a lépés az alaptörvénynek, de legalábbis a szellemének biztos nem felel meg. És ezt a kutatói közösség egy része úgy érzékeli, hogy az alaptörvény szent, bizonyos részei viszont kevésbé szentek. Lehet, nincs igazuk, de így érzékelik.

Ha érvénybe lép a koncepció, akkor lehet, hogy az akadémia az Alkotmánybírósághoz fordul?

Ez a lehetőség elvileg fennáll, de csak egy jogász tudná ezt biztonsággal megmondani.”

Az interjúalany a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.