Az embernek tulajdoníthatóan nem lesz globális klímakatasztrófa – Szarka László MTA-tudós a Mandinernek

Szóba kerül a klímaváltozással kapcsolatban többek közt:

• a tudományos folyamatok,
• mikor volt felmelegedés, mikor lehűlés,
• mi a víz szerepe,
• mi a nap szerepe,
• hogyan torzít a politika,
• a párizsi klímaegyezmény, és hogy
• a hőmérsékletátlagolás tévedés.

Volt egy indítványa az MTA közgyűlésén, amit nem fogadtak el. Miről szólt és miért utasították el?

Arról adtam be egyéni indítványt a 200. közgyűlésre, hogy kívánatos lenne tisztázni: ki mit ért a Magyar Tudományos Akadémián belül a tudomány fogalma alatt. Miközben a természettudomány alapkövetelménye az elfogulatlanság (objektivitás), ma egyre inkább valamiféle elköteleződést várnak el. Az elfogulatlan, független tudományt elkezdték „value-neutral”-nak („értéksemlegesnek”), vagy „value-free”-nek („értékmentesnek”) nevezni, miközben egyre inkább nem ezt, hanem a „value-oriented” (értékalapú) jelleget teszik meg elvárásként a tudománnyal szemben. Jól tudjuk, hogy az emberi világ, továbbá az ember-föld kapcsolat kutatása eredendően kötődik a kutató értékrendjéhez: ez így van jól. Elfogadhatatlan azonban, ha nem teszik egyértelművé, mi a mögöttes értékrend, mert ez ahhoz vezet, hogy mindenféle ideológiák szüleményeit nyilváníthatják „a tudomány” eredményének. Úgy vélem, hogy a politikaközeli tudományterületeket már nem az igazságkeresés, hanem a külső elvárásoknak való megfelelés uralja. Tisztában voltam a helyzet komolyságával, mégis meglepett, hogy a közgyűlés 70:24 arányban szavazott úgy, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem kívánja tisztázni a tudomány fogalmát.

Mond egy példát?  

Egy neves folyóiratban megjelent 2023-ban az, hogy a klímatudományban „a valóság-alapúság akadályozza a társadalom szolgálatát”. Úgy vélik, hogy a  társadalmat egy négy évtizede  konszenzusos nézetnek kinyilvánított elmélet szolgálja,  a fizikai valóság megismerésére való törekvés pedig nem. Ha megnézzük a legtöbb meteorológiai állomás mért (és nem ún. „homogenizált”, azaz utólag módosított) hőmérsékletváltozási idősorát a legutóbbi száz évre, abban egy mérsékelt emelkedő trendet és több éves-évtizedes hullámzásokat találunk. Az ott jellemző időjárás hosszabb időtávú megváltozása, az adott helyhez kötődő éghajlatváltozás egyszerű időbeli átlagképzéssel  adódik. Érdemes persze a különféle helyeken uralkodó idősorok trendjeit elemezni, amikor azonban mindezekből ún. globális átlaghőmérséklet-változást  alakítanak ki, akkor a térbeli átlagolással az egyes régiók egymástól eltérő időbeli hullámzásait (amelyeknek nyilvánvalóan megvannak a fizikai okai) elsimítják, kitörlik. A szórás nélkül mutatott és erősen felnagyított átlag-idősort pedig „tudományosnak” nevezik. Ráadásul

Ezzel kapcsolatos volt az a klímabotrány, amikor 2009-ben az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) kisimította az adatokat?

Igen, előtte nem sokkal jelent meg a hokibot-görbe, ami azt az illúziót keltette, hogy emberi közreműködés nélkül a klíma stabil lenne (mint egy elfektetett jéghokibot szára), az iparosítás hatására viszont a hőmérséklet meredeken emelkedik, úgy, mint a hokibot ütője. Lettek is bizonyos következmények. A tanulságok mára sajnos elfelejtődtek, csupán a hokibot-görbe képe ragadt meg az emberekben. Az IPCC legutóbbi, hatodik jelentése (AR6) is ennek a hokibot-görbének egy újabb változatát mutatta be, bár az IPCC ún. WG1 munkacsoportja kevésbé vett rész ebben a torzításban.

Ez milyen szervezet?

A WG1 a természettudománnyal foglalkozó IPCC-munkacsoport, de az IPCC-n belül van két másik (WG2 és WG3) munkacsoport is. Ezek a klímaváltozás hatásaival és a megelőzéssel (az ún. mitigációval) foglalkoznak, ami már a szigorú mérce szerint nem tudomány, hanem ideológia (szofisztika, álokoskodás). A fizikai munkacsoport jelentése sem tökéletes: tetten érhető, hogy a nagyon nem tetsző eredményekről inkább nem szólnak. Helyettük azokat a hipotéziseket részesítik előnyben, amelyek belül vannak az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) által megszabott kereteken. 

 A klímaváltozás öröktől fogva van, és nem más, mint hatalmas és felfoghatatlanul összetett természeti folyamatok földfelszín-közeli megnyilvánulása. A mostani, összességében emelkedő trend a XIX. század közepe óta tart, de ezen belül 1940 tájától majdnem 1980-ig lehűlés volt: egy újabb eljegesedéstől tartott a világ. Mire azonban előállt az erre vonatkozó antropogén magyarázat (kén-dioxid-kibocsátás), a globális éghajlatváltozási trend megfordult: felmelegedésbe ment át. Azt nem teszik hozzá, hogy e hőmérsékleti trendváltást néhány évvel megelőzte a földforgás-sebesség menetének trendváltása, azaz a 86400 másodpercnyi naphossz néhány ezredmásodpercnyivel nem egyre hosszabb, hanem egyre rövidebb lett. Vannak, akik a megengedett UNFCCC-kereteken belül mindent képesek hihetően megmagyarázni, de klímatudományban sokkal több a rejtély, mint ezek a mindentudók gondolják.

Aeroszol, ózonlyuk?

Ismerek olyan értelmezést, miszerint a Montreáli Egyezmény tulajdonképpen a szén-dioxid-teória előkészítésének tesztje volt. Bizonyos, hogy annál sokkal gyorsabban, nagyobb mértékben, dinamikusabban változik az ózon, mint amilyennek e jelenséget és annak szabályozhatóságát  Montreálban beállították.

Ön szerint van klímaváltozás, felmelegedés?

Már 20 ezer éve (az utolsó legnagyobb eljegesedéstől) tart egy nagy felmelegedési folyamat, amiben természetesen vannak megszakadások. Az ún. Holocén Klímaoptimum alatt (ami kb. 8 ezer évvel ezelőtt kezdődött és kb. 4 ezer éven át tartott) bizonyosan melegebb volt, mint ma. Ismert aztán az úgynevezett Római Meleg Időszak (amikor Hannibal az elefántjaival át tudott kelni az Alpokon), aztán utána következett egy hidegebb időszak. Majd nagyjából az Árpád-korra esett az úgynevezett Középkori Meleg Időszak, utána pedig jött a Kis Jégkorszak, több hullámban. 

Nem tudni, meddig tart, de egy bizonyos: néhány évezreden belül el kell jönnie egy újbóli nagy eljegesedésnek. Rövidebb időtávon sem tudni, mi lesz: a Föld forgási sebessége néhány évvel ezelőtt ugyanis ismét lassulni kezdett. Ez azt vetíti előre, hogy lehűlési hullám következik. De persze ez sem bizonyos. Nemcsak egyszerűen a Föld forgássebességének van hatása a klímára, hanem a Föld belsejében bekövetkező tömeg-átrendeződéseknek, és természetesen a Nap tevékenységének, sőt egyéb asztrofizikai tényezőknek is. Mindezekkel az ember által kifejtett hatás nem összemérhető. És léteznek persze kölcsönhatások is: amikor az Andok falának nekiütközik egy hatalmas széltömeg, akkor ez is visszahat a Föld forgássebességére. A nyugati szél gyorsítja, a keleti szél lassítja.

Ön szerint van az emberi tevékenységnek hatása erre a felmelegedésre, vagy nincs?

Lokálisan bizonyosan van, hiszen ha például ültetünk egy fát, annak az árnyéka alatt már egészen más lesz a klíma. Még regionális léptékben van az embernek éghajlatváltoztató hatása. Nyári estéken Sopron felől az autópályán jövet, ahogy megy le a Nap, egy darabig folyamatosan csökken a hőmérséklet. Aztán Budapest határában elkezd emelkedni, akár 3-4 Celsius fokkal is. Ez az ún. városi hősziget (Urban Heat Island, UHI) jelensége. A meteorológiai állomások nagy részét annak idején olyan helyeken alakították ki, hogy a dolgozók számára könnyen elérhető legyen. És a 150 évvel ezelőtti megfigyelőhelyek nagy részét utolérte a városodás. Ezeket az állomásokat persze megpróbálják távolabbra költöztetni, de tény, hogy a kontinentális hőmérsékletmérő helyek nagy része annak a 3-4 százaléknyi területnek a közelében van, ahol ember él. És ott valóban emelkedik a hőmérséklet, és valóban van antropogén hatás. 

Mi a helyzet a szélsőségekkel?

A globális, vagy a félgömbi (északi vagy déli félgömbi) átlagolás kisimítja azokat a hullámzásokat, amelyeket a természet okoz. Jelenleg melegedés van, de ha bekövetkezik egy nagyon hideg tél, azt szélsőségnek tekintik. Semmi esetre sem egy közelgő trendfordulás jelének, hanem a „klímaváltozás által okozott szélsőséges időjárási eseménynek”. Ha sok eső esik, akkor az a baj, és azt mondják, hogy „a klímaváltozás egyértelmű jele”. Ilyesmi történt 2010-ben. 2010-ben hatalmas esőzések voltak Magyarországon. Közép-Európában hullott le ugyanis az a csapadék, amit a kimondhatatlan nevű izlandi vulkán április végi kitörése „átrendezett” ide. Emlékezhetünk arra, hogy még a repülőgép-közlekedést is leállították. A Magyar Tudományos Akadémia − Láng István kezdeményezésére  − azonban kinyilvánította, hogy a rendkívüli 2010-es csapadék a klímaváltozás bizonyítéka. Pedig ez egy olyan jelenség volt, ami konkrétan egy vulkán okozott.

Az elmúlt télen egy Telex-cikk a nagy havazás idején azt magyarázta az olvasóknak, hogy ettől még van felmelegedés. Erre reagált Tóth Máté energiajogász, akit  a Lakmusz nevű portál szét akart szedni, de a Lakmusznak küldött viszontválasz erősebbnek bizonyult.

A magukat tényellenőröknek kikiáltók jelentik a legnagyobb problémát. A Lakmusz is ilyen. A tényellenőröket is ellenőrizni kell, és helyes, hogy ezt Tóth Máté megtette. Központilag vezérelt globális médiahálózat is működik. Az úgynevezett tényellenőrök az e hálózatokban megjelenteket tekintik mércének. Én az első médiakampányról 2019 szeptemberében hallottam: „Covering Climate Now” („Klímatudósítás most”) volt a neve. Arra az időre esett, amikor New Yorkban, Greta Thunberg jelenlétében az ENSZ meghirdette a klímavészhelyzetet. (Rá egy hónapra Karácsony Gergely új főpolgármester hivatalba lépésekor azonnal klímavészhelyzetet hirdetett Budapestre – ma is érvényben van.)  Érdekes az események egymásra következése, egyidejűsége: a budapesti klímavészhelyzet meghirdetésének idején Vuhan utcáira már kiszabadult a koronavírus.

Mit gondol a Great Resetről, a nagy újrakezdésről?

Ha felbukkan egy új (pl. környezeti vagy biológiai) jelenség, akkor a kutatók általában elgondolkodnak rajta, alaposan megvizsgálják, megvitatják egymással, majd megírják a cikket, aminek szintén van valamennyi átfutási ideje. Időközben a döntéshozatali gépezet is működésbe lép. De gondoljuk el: a Great Resetről, a világ Nagy Újraindításának állítólagos szükségszerűségéről  szóló könyv a Gazdasági Világfórum (WEF) elnöke szerzőségével már 2020 júniusában megjelent! Hivatkozási alapja a világjárványok és a klímakatasztrófa elkerülése volt. Érdekes, hogy a nemzetközi progresszív balliberális értelmiség mintha Bibliaként használta volna. Mellesleg 2019-2020 táján egy sor új szervezet nőtt ki a semmiből, pl. a Green Policy Center  2020 áprilisában, az 50. Föld Napján jött létre. Ha körülnézünk a világban, a háttérben globális összjátékot sejthetünk.

Kell tartanunk a felmelegedéstől vagy sem? Gondoljunk csak az Alföld kiszáradására!

 A víz (aminek a fajhője kimagaslóan nagy, a párolgási és olvadási hője pedig óriási) a létező legnagyobb hőkiegyenlítő anyag. Hogyha megfigyeljük télen a hazai időjárásjelentéseket, akkor mindig a Balatonnál van a legenyhébb időjárás. Nyáron pedig azért is szeretnek az emberek vízpartra menni, mert ott nincs akkora forróság, mint például egy sivatagban. A sivatagokban a napi hőmérsékletingadozás 50 Celsius fok, a tengerpartokon sokkal kisebb. A víz klímaszabályozó és kiegyensúlyozó szerepe rendszeresen hiányzik a szakmai tudományos konferenciákról. Az uralkodó felfogás az, hogy a vízhiány csupán következmény, a klímaváltozás következménye. Pedig ha vízhiány van (például szárazabb lesz a talaj), akkor az időjárás és az éghajlat is szélsőségesebb lesz. És most 2026-ban előállt az a helyzet, hogy lényegében elfogyott a víz a talajból, tehát eltűnt az a kiegyenlítő erő, ami a változásokat mérsékli. Tehát amikor nulla víz lesz a tájban, akkor tényleg elindul a sivatagosodás. Igen kiváló hidrológusaink nagyon jól tudják ezt. Szilágyi József akadémikus munkacsoportjára szeretném felhívni a figyelmet. Ők nagyon okos dolgokat írnak le, minden egyes cikkükben egy-egy összetevőt, és ezek együtteséből szépen összeáll a valóság.

Azt említette egy beszélgetésben, hogy diszkriminálják azokat a kutatókat, akik nem a mainstream ENSZ-es álláspontot képviselik, pedig ugyanolyan képzettséggel rendelkező, ugyanolyan intézményekben dolgozó tudósok, mint a többiek.

Ugyanaz a diszkrimináció érhető tetten, mint amit ön A tudományos kirekesztés módszertana című könyvében leírt (beszámolónk a bemutatóról itt – a szerk.). A jelenlegi állapotnak öt és fél évtizedes előzményei vannak. A környezeti kérdéseket illetően nagyjából a Római Klub 1972-es jelentésével, illetve az ENSZ ugyanebben az évben indult Környezeti Programjával (UNEP) kezdődött minden.  Csakhogy mire az akkori (1940-1980 közötti) lehűlési trend felelősének megnevezték a kén-dioxid-kibocsátást, a lehűlés 1980 táján melegedésbe fordult. 1985-ben egy ausztriai konferencián jött létre az az ún. konszenzus, miszerint  a felmelegedést az emberi CO2-kibocsátás okozza.  (A konferencia-résztvevők úgy lettek kiválasztva, hogy az előterjesztést biztosan megszavazzák.) 1988-ban jött létre az IPCC, '92-ben pedig az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UFCCC). A 2007-es Nobel-békedíjat – amit az IPCC és Al Gore kapott − úgy állítják be, mintha tudományos díj lett volna. Ettől kezdve a tudományos pályázati pénzek egyre nagyobb részét a közelgő klímakatasztrófa igazolására terelték.  Tudományos karriert csak e mentén lehet csinálni.

Mi a cél?

Nem tudom, mi a végcél. Talán az, hogy kevesebb ember éljen a Földön, ők is világkormányzás alatt. Azt mondják, hogy száz százalékban „megújulónak” mondott, de valójában megbízhatatlan energiát kell használni. Ez nem megy másként, csak a megbízható energiaforrásokról (szén, szénhidrogének, atom) való lemondással. Képzeljük el, hogy a jelenlegi energiafelhasználás 10 százalékából kell megélni: összeomlik minden fejlett társadalom. Erről árulkodott a Great Reset, de mintha elhamarkodták volna a bejelentését. 

Akikkel ezt elhitették, önként állnak a Nagy Világújraindítás szolgálatába.

Nyilván az értelmiség, vagy aki nem ennek a szakkutatója, az úgy van vele, mint mindenki, aki laikus egy területhez, hogy elfogadja azt, amit a mainstream tudósok mondanak.

Valóban. Mindenütt az a gyakorlat, hogy a tanulmányok sokaságából, a szakértői csoportok anyagaiból összefoglalók készülnek. Az egyes szűk szakterületek ismerői általában ilyenekből tájékozódnak. Ám az összefoglalók készítésekor megváltozhatnak a hangsúlyok, a súlypontok. A klímatudományi döntéshozói összefoglalókban az szerepel (és csakis az összefoglalókban szerepel),  hogy a jelenkori éghajlatváltozás páratlan, és hogy emberi tevékenység okozta. Miközben a WG1 szakjelentésben csak valószínűségekről írnak. A WG2 és a WG3 munkacsoportok már az összefoglalót veszik alapul, és ráerősítenek az abban foglaltakra. Köztudott, hogy a döntéshozói összefoglalókat nem kutatók írják. 2021-ben, amikor megjelent az AR6 jelentéstervezet, és még lehetett véleményezni, az szerepelt az útmutatóban, hogy a végleges szakmai jelentéseket majd igazítani fogják a döntéshozói összefoglalókhoz! Ugyanekkor, 2021-ben jelent meg egy húszszerzős cikkünk a napsugárzás és a földi hőmérséklet esetleges kapcsolatáról, amit az internetről azóta 70 ezren töltöttek le. Hétre pontosan egyszerre jelent meg az IPCC jelentésével. A The Epoch Times című amerikai napilap újságírója, Alex Newman összehasonlította a friss IPCC jelentést és a mi tanulmányunkat, és a mi cikkünket sokkal megalapozottabbnak találta. 

Még egy hidrogénbomba energiája is eltörpül a természeti energiák mögött.  A magyar értelmiség elég nagy része igen hamar elfogadta a klímadogmát. Igaz, a szocialista nagyipar tényleg hatalmas környezeti károkat okozott. Ilyen előzmények után a mindenféle környezetvédőnek mondott gondolatok pedig igencsak vonzók lettek. Ezt az irányvonalat Magyarországon a leghatékonyabban Láng István akadémikus képviselte, aki tagja volt a CO2-narratívát kidolgozó Brundtland-bizottságnak, ezután lett az MTA főtitkára, majd elnökségi tagja, később a VAHAVA nevű akadémiai megaprojekt vezetője. A klímatudományt hazánkban ő szőtte át politikával.

A Párizsi Klímaegyezményről mit gondol?

Azt, hogy teljesen fölösleges. A résztvevők ott egyébként 2 Celsius fokot fogadtak el, hogy ennyi lehet a megengedhető hőmérséklet-emelkedés a XIX. század közepéhez képest. De ezt utána valakik felülírták, és azt mondták, hogy ne két fok, hanem másfél fok legyen a cél. De túlzó modellek alapján dolgoztak, amit az is bizonyít, hogy a legszélsőségesebb kibocsátási forgatókönyvet (az ún. 8 és felest) 2026 áprilisában szép csendben visszavonták.  Az IPCC AR6 SPM 10. ábrája szerint 1000 gigatonna kumulatív CO2-kibocsátás 0,2 Celsius foknyi hőmérséklet-emelkedést képes okozni. Az antropogén CO2-kibocsátás ma 40 gigatonna/év. Ezzel az értékkel számolva minden 25 évenként 0,2 Celsius fokkal nőne a hőmérséklet, ami 2100-ig mindössze 0,6 oC hőmérséklet-emelkedésnek felel meg. Természetesen az ő számításaik szerint, ami azt feltételezi, hogy a hőmérsékletváltozást a szén-dioxid okozza. Ha azonban nem a CO2 az elsődleges felelős, akkor a CO2-kibocsátási törekvés teljességgel értelmetlen. Eközben az Európai Unió zöldítő éllovas kíván lenni. Ennek fontos dokumentuma volt a Draghi-jelentés, ami megállapította, hogy Európa versenyképessége romlik. Draghi azonban a diagnózisra rossz terápiát javasolt: a zöldátállás gyorsítását. Pedig pontosan a zöld átállással kellene leállni ahhoz, hogy az ipar versenyképessége visszajavuljon.

És nem mondták az ön által előhozottakra az MTA-n, hogy az „junk science”, „rossz tudomány”, „pszeudotudomány”?

Szemtől-szembe nem annyira (legfeljebb a minduntalan felbukkanó klímaaktivisták), a hátam mögött viszont sokan igyekeznek lejáratni. Miközben magukat természettudósnak mondók megengedik maguknak, hogy klímakatasztrófával riogassanak, engem „klímatagadónak” tartanak. (Csakis a 1995. évi LXXXII. törvény szellemében van igazuk.) Európában egyébként az MTA egyáltalán nem tartozik a legrosszabb intézmények közé. Mégiscsak sikerült megrendeznem itt egy érdemi nemzetközi konferenciát, az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságban pedig néhány hete elégedetten nyugtázhattam azt az elnöki kinyilatkozást, hogy 

A legutóbbi egy évben nagy fordulat következett be. Kiderült ugyanis, hogy a melegedést (azaz a földi sugárzási energiaegyensúlytól való eltérés következményét) a NASA 2000-ben kezdődött CERES műholdprogramja szerint nem a kimenő hosszúhullámú hő visszafogása okozza, hanem a bejövő rövidhullámú energia növekedése. Leegyszerűsítve: nem a CO2 melegít, hanem a Nap! Ehhez a napsugárzásnak nem is kell erősödnie, elég, ha a Föld fényvisszaverő-képessége (az albedó) csökken. Ha kevesebb az árnyék, melegebb lesz, ezt mindenki tudja. Műholdakról készített fényképekkel kimutatták, hogy az alacsony felhőzet némileg csökkent a legutóbbi 25 év folyamán. De nem is biztos, hogy csak a felhőzetváltozás az albedócsökkenés egyedüli oka. Azon a nemzetközi klímakonferencián, amit az Akadémián sikerült megszerveznem, azt mondta a görög előadó (Demetris Koutsoyiannis), hogy a végbemenő albedócsökkenés olyannyira felszínközeli jelenség, hogy nagy valószínűséggel az ún. globális zöldülésre (global greening) vezethető vissza. Ugyancsak műholdmérések szerint az egy négyzetméterre jutó levélfelület csaknem 20%-al nőtt a legutóbbi három évtized folyamán. Erről Nature-cikk született, és a jelenséget elismeri az IPCC is. Gondoljuk el: ha egyre több zöld növényzet jelenik meg (a sárga, világos színű sivatagok helyén), akkor a planetáris léptékű hatás az lesz, hogy az albedó (a fényvisszaverő képesség) csökken. Tehát a sötét színű felszín a napenergiából többet nyel el, azaz jobban felmelegszik. Úgy, mint egy sötét pulóver. Megjegyzendő, hogy az albedóban további meglepetések bukkantak fel: a Földtől távolról (az ún. Lagrange-pontból) készített pillanatképek tanúsága szerint az albedó sokkal dinamikusabban változik, mint ahogy azt korábban bárki is gondolta.

Ezek szerint egy egytényezős, mainstream klímamagyarázat áll szemben egy soktényezőssel. Viszont a mainstream képviselői egytényezős szélsőségeket szeretnek hangsúlyozni.

Igen. Azt mondani, hogy „a CO2 melegít”, meg azt, hogy „mocskos Fidesz”, az mind a színvonalat, mint a tartalmat tekintve körülbelül egyforma szinten áll.

Mi történt egy éve?

Az MTA állásfoglalásai rendszerint igazodnak a nemzetközi tudományos intézményrendszeréhez. Az egyik modell szerint megkérnek egy újságírót, hogy rakja ki egy nemzetközi (EU) szervezet (pl. az EASAC, az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete) állásfoglalását az MTA honlapjára, és attól kezdve ezt úgy kell tekinteni, mintha az MTA-állásfoglalás lenne. 2025 áprilisában – egy-két héttel a spanyol áramszünet előtt – az került ki az mta.hu-ra, hogy ha nem térünk át azonnal a megújuló energiákra, akkor oda lesz a versenyképességünk. Ezt tettem szóvá a tavalyi közgyűlésen. Teljesen függetlenül Schmidt Mária is felhozta ugyanezt a példát az Ez itt a kérdésben. A spanyol eset bebizonyította, hogy a túlzott mértékben nap- és szélenergiára támaszkodó  villamos rendszerek  nagyon sérülékenyek. 2026 tavaszán imádkoztam is azért, hogy a parlamenti választás előtt nehogy bekövetkezzen valamiféle villamosenergia-ellátási zavar Magyarországon.

Igazából az alapvád, ha jól értem, az, hogy valamiféle posztkommunista erős befolyás lenne az MTA-n.

A tudomány ügye mindenkinek fontos, de meg kell állapítani, hogy 

 Volt, aki a mostani elnökválasztó közgyűlésen megengedte magának, hogy a Professzorok Batthyány Körét (aminek én is tagja vagyok) szitokszóként használja. Túllőtt a célon: saját magáról állított ki bizonyítványt. Talán még az elvtársai is belátják, hogy az Akadémián nem illik így viselkedni.

De a természettudományokban is?

Épp ma délelőtt mondta valaki egy doktori védés utáni fogadásom, hogy engem nagyon utálnak több tudományos osztályon is. Nyilván ott, ahol erőteljesen működik az a mechanizmus, amit közgyűlési indítványommal le akartam leplezni: szerintük az a tudomány, amit ők annak tartanak.  Február 6-án adtam be az indítványt, akkor úgy véltem, hogy Fidesz győzelem lesz a parlamenti választáson. Ebben az esetben valószínűleg átment volna közgyűlésen, és az olyan alapfogalmak tisztázásával, mint tudomány, elkezdődhetett volna egy tisztulási folyamat.

Mit gondol az Akadémia új elnökéről, Pósfai Mihály geológusról?

A világnézetünk eltérő, de a tudományos életben én őtőle mindenkor korrekt hozzáállást tapasztaltam. Okos és szerény, nem szállt el az agya. De sokféle elvárásnak kell egyszerre megfelelnie. Óriási a felelőssége, hogy milyen irányba viszi a magyar tudományt. Akár még jó is kisülhet belőle.  De ehhez az kell, hogy megmaradjon mindig Misinek.

És hogy látja, mik a klímatudománynak a trendjei?

2025-2026-ban egyértelműen kiderült, hogy a mainstream irányzat kifogyott az érvekből, azaz „a király meztelen”. Hatalmas beismerése ennek a szélsőséges (ún. „8 és feles”) kibocsátási forgatókönyvek visszavonása. De a visszavonulást mindenféle álságos propagandával leplezik. 

Valószínűleg ez egy ENSZ-es őrültség, de be akarják vezetni. Ezzel szemben a Klímaintelligencia Alapítvány (Climate Intelligence, Clintel) elnökségét Václav Klaus volt cseh államelnök vette át. Ez a legnagyobb, klímakritikus nemzetközi társaság, én vagyok a magyarországi képviselője. Václav Klaus a zöldátállás lehetetlenségének beláttatása érdekében nagy nemzetközi klímapolitikai konferenciát szeretett volna szervezni az idén, Magyarországon. Nem tudni, ebből megvalósul-e valami…

Hogy látja az előző 16 év klímaügyi intézkedéseit?

A környezeti kérdések természetesen nagyon fontosak, csak óriási hiba előhúzni a klímakártyát, ez alapján uniformizálni mindent, és mindennek klímaváltozási okot tulajdonítani. Itt ülünk a konzervatív angol filozófusról elnevezett Scruton kávézóban. Zöld filozófia című könyvéből kiderül, hogy Roger Scruton klímaügyi tájékozottsága nem haladta meg az átlagember szintjét, de környezeti alapszemlélete irányadó. Az oikofília, azaz az otthonszeretet, azt jelenti, hogy környezeti ügyekben helyben kell cselekedni. Meg kell mondanom, hogy az elmúlt 16 évben meghozott klíma- és energiaügyi intézkedéseken többször bosszankodtam, mint örültem. Be kellett látnom, hogy amíg a konzervatív tanácsadói háttér zöme nincs tisztában a fizikai valósággal, lehetetlen racionális és következetes döntéseket hozni. Pedig milyen jó lett volna az Európai Unióval meglévő n számú konfliktus mellé egy n+1-ediket is felvállalni, és felhagyni a klímazöldségekkel… Az is igaz, hogy a nemzetközi klímadogma túl későn, csak 2025 nyarán kezdett el látványosan gyengülni.

Jó jelnek tűnt, hogy az új környezetügyi miniszterjelölt parlamenti meghallgatásában egy szó sem esett a klímaváltozásról. De lett már azóta klímaügyi helyettes államtitkár, sőt államtitkár is… Kérdés, hogy a józan ész, vagy az ideológia kerekedik-e felül.

Klímaügyben a kormányzati és az ellenzéki szakértőknek is szívből ajánlom Steven E. Koonin (fizikus, az Obama-kormányzat alatt tudományügyi államtitkár) Tisztázatlan; Amit az éghajlattudomány mond, amit nem mond, és mindez miért fontos című könyvét (MCC Press). És gondolkodjanak el azon, hogy az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) vezetője idén februárban visszavonta az EPA két 2009-es megállapítását. Az egyik a CO2-ről mint káros anyagról, a másik pedig a CO2-kibocsátáscsökkentés autóipari kötelezettségéről szólt. Tehát 

Mit tehet az átlagember a tájékozódás érdekében, és mit csináljon a saját környezetében?

Hiteles forrásokból tájékozódjon, és ne kövessen hamis prófétákat. Mondja el gyermekeinek, unokáinak, hogy figyeljenek oda a természet könyvére: 

 A nyugati társadalmakban sajnos van egy tudatos összeomlasztási törekvés, ezt a magyar emberek nagy többsége még nem ismerte fel.  De nekünk mindenkor a reményt kell hirdetni, és nem a reménytelenséget. Örüljünk annak, amink van, legyünk elégedettek azzal, amit elértünk, és mindezekre jól vigyázzunk! A magyar értelmiség pedig sürgősen tisztázza viszonyát a világot összeomlasztó zöldideológiával.

Fotók: Földházi Árpád/Mandiner