Döntöttek a szlovákok: katonákat küldenek a válság kellős közepébe
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
Nem, Szlovákiában nem Soros áll a tüntetések mögött, hanem a polgári középosztály. Nem bátor dolog szembemenni velük, hanem kegyeletsértés.
Kollai István, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet korábbi igazgatójának (2011-2016) írása
Nem, Szlovákiában nem Soros áll a tüntetések mögött, hanem a polgári középosztály. Nem bátorság szembemenni velük, hanem kegyeletsértés. És nem építi, hanem gyengíti Közép-Európát az, aki a szlovák középosztályt támadja.
Szlovákiában a rendszerváltás óta nem látott méretű tüntetések zajlanak. Nem, nem Soros áll ezek mögött, hanem főleg fiatalok és egyetemisták. És rektorok, akik szabadnapot adtak nekik a tüntetésre. És nyomdák, akik ingyen nyomtatnak nekik szóróanyagot. És informatikusból lett helyi vállalkozók, akik oknyomozó újságot alapítottak.
Nem, a szlovák államelnök nem egy zavaros ügyletekből meggazdagodott üzletember vagy Soros-bérenc, hanem egy vállalkozó, aki kiment Amerikába évtizedekkel ezelőtt, ott többször elbukott, talpra állt, elbukott, talpra állt, aztán végül sikerre vitte a vállalkozását. Szlovákiában pénzének jó részét karitatív célokra fordította, népszerű lett, így a szavazók államelnökké választották, megdolgozott érte. Nem szent ember, de egyenes. Politikai pártokba nem besorolható, senki köpönyegéből nem bújt elő. Ismerős? Ugye, hogy nem... Milyen kevés ilyen életutat tudunk felidézni. És szégyenletes, ha Magyarországon egy ilyen életút nem szimpátiát keltő jelenség.
Nem, a szlovák tüntetéseknek kevés közük van a bevándorláshoz. A korrupcióhoz van leginkább köze, ahhoz, hogy a politika és a szürkegazdaság összefonódott, tehetségtelen, ámde sötét, de legalább buta emberek kerülnek óriási vagyonok élére, akik a politikai kapcsolatoknak köszönhetnek mindent, nemzetközi piacokon nullák, de otthon játsszák a nagyurat. Ismerős? Egy újfajta feudalizmus ellen lázadt fel a polgárság. Sajnálatos, ha Magyarországon ez nem szimpátiát keltő jelenség.
Nem, nem vagány dolog nekimenni a szlovák tüntetőknek. Elsősorban kegyeletsértés, hiszen a kiváltó ok az, hogy egy 27 éves (!) újságírót otthonában lelőttek, régészhallgató menyasszonyával együtt (!!), feltehetőleg a keletszlovák világgal összefonódott maffia végzett vele. Az újságíró egy olyan cégháló után kutatott, amiben érintett az olasz maffia és a szlovák miniszterelnök aktmodellből lett tanácsadója (??) is.
Igazán bátorság az lenne, ha nem a távoli nyugati világ tabuival (bevándorlás és társai) foglalkoznának, hanem az itteni, közép-európai világ tabuival. Lásd fentebb: oligarchák, tehetségtelenek vagyonosodása, versenyképtelen cégvilágok felhizlalása, média általuk történő felzabálása, kisebbek függőségbe hozása. Feudalizmus építése. A szlovákok ezeknek a tabuknak próbálnak nekimenni, és sajnálatos, ha Magyarországon ez nem szimpátiát keltő jelenség.
Nem építi Közép-Európát az, aki támadja a mostani szlovák mozgalmakat, hanem gyengíti a térséget. Szlovákiában az IT cégek, a művészek és a rektorok személyében az innováció, a tehetség, a gondolkodás lázadt fel a kultúranélküliség és a cinizmus, az emberek elbutítása ellen. Hogy hogyan lehet az országból tisztességes Szlovákiát csinálni, talán maguk sem tudják, de azt tudják, hogy milyen országot nem akarnak. Egy apolitikus mozgalomról van szó; azért is lehet érte magabiztosabban lelkesedni, mint a magyarországi eseményekért, ahol minden túl hamar kap politikai színezetet. Ha azt akarjuk, hogy Közép-Európa az európai növekedés motorja legyen, akkor ezt a középosztályi réteget kell támogatni, helyzetbe hozni.
És nem, nem ért Közép-Európához az, akik számára a szlovák mozgalmak e háttere ismeretlen. Hadd legyek ebben szigorú: nem igazán érthet Közép-Európához az, aki nem kezdett el tanulni legalább egy térségbeli nyelvet. Ez azoknak az új-jobboldaliaknak szól, akik hirtelen Közép-Európa nagy harcosai lettek, és a térséget össze akarják uszítani a nyugattal, Sorossal, ENSZ-szel. Közép-európai tudásukat mire alapozzák, Nietzsche-re és az angolul megjelenő hírekre? Mi lenne, ha valaki csak angol hírekből tájékozódna Magyarországról? Tessék több alázattal lenni a tudás iránt, a szomszéd nemzetek iránt, a meggyilkolt fiatalok iránt, és a tanáraink iránt, akik nem azért okosítottak ki minket, hogy az írástudást rosszra használjuk.