Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A Facebookon gond nélkül küldözgethetünk egymásnak maós, sztálinos, sarló-kalapácsos gifeket; míg Hitler, a nácik és a szvasztika le vannak tiltva, ezekkel nem lehet ironizálni. Lassan rájöhetne már a Facebook: a kommunizmus helye épp ott van, mint a nácizmusé, a történelem szemétdombján.
Egészen furcsa, ahogy a XX. század egyik legnagyobb pusztítást okozó, tömeggyilkos diktátora az új évezred legnagyobb mémjévé vált. Adolf Hitler páriából, tabuból, a történelemkönyvek lapjaira elrettentésként kinyomtatott, szigorúan szalutáló vészjósló figurából a netes népművészet alanya lett.
Ahogy kinyílt a világ, megjelent az internet, és – ami még fontosabb – megkezdődött a közösségi média soha nem látott térhódítása, úgy mállott le a Hitlerról a kopott, szigorú szürke máz. Színes-szagos mémek millióit gyártották róla pizsamában, szivárványon való szánkózás közben, dinnyeevés előtt, vagy éppen mikulássapkában – nem is beszélve a Bukás című film kultikus jelenetéből készített megszámlálhatatlan mennyiségű paródiáról, valamint Hipster Hitler figurájáról.
Szóval tetszik, vagy nem,
az interneten böngészve előbb-utóbb mindenképpen bele fogunk botlani a Führerbe.
Hitler mint mém persze a technológiai óriásokat is nagy kihívás elé állítja: egyrészt, a világon senki nem tilthatja meg nekünk, hogy egy diktátorról készült képeken nevessünk vagy nevettessünk. Másrészt – ha egy techcég igazgatótanácsába képzeljük magunkat –, morálisan aggályos lehet oldalunkon egy sok millió embert a halálba küldő férfi csak úgy „poénból” való mutogatása.
***
Nos, ebbe a morális dilemmába esett bele az – egyébként a saját felhasználóinak személyes adatainak kiárusításával kapcsolatban nem ennyire szégyenlős – Facebook is. A közösségi platformon, illetve annak üzenetküldő szolgáltatásán, a Messengeren már évek óta küldözgethetnek egymásnak GIF-ek, pár másodperces, viccesnek minivideók ezreit, tízezreit a felhasználók, ám a minap feltűnt: a „Hitler” vagy „nazi” szavakra keresve nem kapunk találatot.
Persze voltak már a hitleres GIF-ek letiltására irányuló törekvések, egy ausztrál zsidó jogvédő szervezet, az ADC például még múlt márciusban akadt ki a Facebookra emiatt: ők azzal érvelnek, hogy az ilyen tartalmak engedélyezésével lehetővé teszik a felhasználóiknak, hogy „kigúnyolják a holokauszt halottait”, és „a túlélők érzelmeit tapossák el”. „A fehér fajvédők bizonyára boldogan dörzsölik a tenyerüket, látván, hogy a vezetőjük, és az általuk ünnepelt gonosz eszme vicc tárgyává, normálissá, és elfogadhatóvá válik” – mondták.
Valójában azt sem a fehér fajvédők, sem a legérzékenyebb jogvédők sem gondolhatják komolyan, hogy hitleres gifektől éled fel a nemzetiszocialista ideológia, és hogy ez lenne a legfontosabb téma napjainkban, mikor számos népcsoportot mindmáig nagyon is üldöznek, irtanak csupán származása miatt. A Facebook viszont gyorsan reagált, tavaly októberre már le is tiltotta a kérdéses GIF-eket.
***
A gond azonban, hogy a közösségi óriás jótékonyan elfeledkezett a nemzetiszocializmus tettestársáról, a kommunizmusról, és az azzal kapcsolatos gifeket meghagyta. Úgy látszik,
Ugyanis, míg a Facebook-univerzumban Hitleren röhögni, a figurájával, a náci ideológiával és népirtással nem lehet ironizálni, addig Sztálint ortodox ikonként vagy vadul táncolva ábrázolni, Sztálinnal és „off to gulag” felirattal ellátott gifeket küldözgetni teljesen oké. Az sem sért senkit a Facebook szerint, ha Marx egy lámpaernyővel a fején, sarló-kalapácsos háttér előtt Leninnel, Che Guevarával, Maóval és Sztálinnal partizik. Meg az se, amikor a Mao nevű tömeggyilkos szivárványokat pislog.
Szögezzük le: a világ nem az ilyen viccesnek szánt GIF-ek engedélyezésétől fog összedőlni.
A probléma ott van, ha bizonyos tömeggyilkos ideológiákat nem kezelünk a helyükön, relativizáljuk őket, és nem járunk el következetesen velük szemben. Ha a fejhallgatós Sztálin rendben van, akkor legyen rendben a mikulássapkás Hitler is. Ha a sarló-kalapács rendben van, akkor ne legyen probléma a szvasztikával sem. A Facebooktól minimum elvárható lenne a következetesség ezen a téren.
Megmagyarázható, ha a holokauszt áldozataira hivatkozva „letiltjuk” Hitlert a legnagyobb közösségi oldalról. De mi a helyzet a gulágon halálra dolgoztatott több millió emberrel? Az ÁVH pincebörtöneiben megkínzottakkal? A maoista vörösgárdisták által brutálisan meggyilkolt ártatlanok millióival? A Kambodzsa lakosságának ötödét négy éves „országlása” alatt kiirtó Pol Pottal? Sztálin, Mao, Rákosi, vagy Pol Pot áldozatai talán nem ugyanúgy áldozatok, mint a holokausztban elhunytak?
A választ mindannyian tudjuk. Ha Hitler túl sok, akkor Sztálinnak meg Maónak sincs semmi keresnivalója a Facebook gif-univerzumában.
Ideje lenne a kommunizmust is az őt megillető helyen kezelni: a történelem szemétdombján, pont a nácizmus mellett.