Kikosarazta a németeket a francia miniszterelnök
Michel Barnier inkább Meloniékhoz siet Olaszországba, ami finoman szólva is szokatlan a német-francia kiegyezés óta – viszont jó oka van rá.
A számok magukért beszélnek: csak 2005 és 2015 között 4092 antiszemita incidens volt Franciaországban, vagyis körülbelül évi 400, azaz több mint napi egy!
„A támadások egy részét a nyílt utcán követik el, másokat zsidók lakásába betörve. 2017 szeptemberében Roger Pintót, egy franciaországi zsidó szervezet vezetőjét tartották fogva saját otthonában. Sarah Hilimit, egy idős zsidó nőt párizsi lakásának erkélyéről dobtak halálába. Erről az esetről a magyar média is részletesen beszámolt. 2018 januárjában, hat nappal a fent idézett sarcelles-i késelések után egy Párizstól keletre lévő település, Montreuil zsidó közösségének vezetőjét rángatták ki betörők ágyából, és kínozták egész este. A párizsi kóser bolt elleni támadás harmadik évfordulóján egy másik boltot égettek le. Ezek mellett több zsidó házra is felfújták már országszerte a »Fussatok azonnal!« feliratot.
Névtelen levelekben töltényeket küldenek zsidó családoknak. A zsidók menekülnek is: a 2000-ben félmillió fős közösség mára 400 000 alá süllyedt a Jerusalem Post adatai szerint. A francia zsidóság egyötöde elhagyta hazáját, és nincs értelme őket felesleges riadalommal vádolni. A számok magukért beszélnek: csak 2005 és 2015 között 4092 antiszemita incidens volt Franciaországban, vagyis körülbelül évi 400, azaz több mint napi egy!
Etnikai tisztogatás zajlik, de ezt senki nem nevezi nevén. Pár évtized múlva nem lesznek zsidók Franciaországban – mondja Richard Abitbol, egy francia zsidó szervezet elnöke.
A Gatestone Institute oldalán megjelent elemzés szerint az elmúlt évek antiszemita incidenseinek döntő többsége muszlim elkövetők részéről történt. Ám a cikket olvasva is érződik, hogy a valós felméréseket nem végzik, talán nem végezhetik el a kérdésben. Milliére szerit a muzulmán lakosság választói ereje olyan nagy Franciaországban, hogy a politikusoknak már nem érdemes beszélniük a problémáról. A szerző szerint a no-go zónák száma nő, és »erőszakos zavargások bármikor kitörhetnek«. A kisebbségek ezzel szemben, példának okáért a francia zsidóság, »védtelen és erőtlen«. A politikusok pedig »ezért a tétlenséget, a tagadást és a gyávaságot választják«.”