Amikor egy brüsszelita találkozik a választókkal

„A választások, az emberek akarata azonban világossá tette a helyzetet. Schulz vezérletével az SPD történelmi vereséget szenvedett. Politikai érzékét megcsillogtatva pedig bejelentette: nem vállal szerepet egy új Merkel-kormányban.

Aztán ismét realitássá vált a nagykoalíció.

Schulznak hirtelen megjött a kedve külügyminiszternek lenni az új Merkel-kabinetben. Igen ám, de ezt már sem a választók, sem a párt más prominens tagjai nem tudták lenyelni. A Brüsszelből hazatérő politikus végül mind a külügyi tárcáról, mind a pártvezetésről lemondott.

Martin Schulz végérvényesen megbukott.

Története azonban több szempontból is tanulságos. Személye kiválóan jellemzi, hogy Willy Brandttól, vagy a már említett Helmut Schmidtől meddig jutott a Német Szociáldemokrata Párt és velük egyetemben a nyugat-európai elit. Schmidt és Kohl helyett ma már Schulzok és Merkelek jutnak a választóknak. A média által felfújt emberek pedig csak pünkösdi királyságra számíthatnak.

Schulznak viszont maradt még öröm az ürömben: végre lesz ideje befejezni a középiskolát.”