A hatalom boltívei: Brüsszel

„Az Európai Parlament eredetileg nem a hatalom házának épült, hanem átjáró-, induló- és érkezőhely volt: egy vasútállomás. Azóta természetesen kibővült, új emeleteket és épületeket kapott maga mellé, hatalmas üvegszikla lett belőle, a menetrendek helyett pedig egy Simone Weil emléktábla és installáció várja az épület elé érkezőket. Az utazás terének átalakítása a politikai hatalom terévé felvet néhány érdekes kérdést. Először is: miért kötődik a politikai döntéshozatal bizonyos jól meghatározható helyszínekhez? Másodszor: milyen pszichológiai üzenetet közvetít ez a különös épület?

Mivel a témában – a hatalom fizikai terei – nehéz konkrét szakirodalmat találni, bizonyos értelemben csak találgathatunk. Az biztos, hogy a hatalom tereinek választott épületek rendszerint a kor csúcstechnológiájával és művészi ízlésének megjelenítésével épülnek. Az európai gótikus parlamentek vagy a neoklasszicista Capitolium jó példák erre: a hatalom önprezentációs céllal állíttat magának megidézési helyet.

Ezek az épületek tekintélyt parancsolóak, különböző – gyakran mágikus – elvek alapján meghatározott helyre épülnek, és egyben legitim, a média által (ideális esetben) bekamerázott szülőszobái a döntéseknek. Az állampolgár a hatalmas, vízköpőkkel és kőcsipkékkel borított épületre pillantva azt mondja: itt születnek a törvények, innen irányítják az országot. A kép persze csalóka, a döntések nagy része valójában nem itt születik, itt csak ceremoniális keretek között megmutatják azt a nyilvánosságnak, akár a királyi pár(t)ok a gyermekeiket.”