„Sokat járok emberek közé, s van két visszatérő beszédtéma. A gyerek utálja a szlovákot, mondják a magyar iskolába járó gyerekek szülei. Az unoka nem akar magyarul beszélni, mondja sok nagyszülő. Egyik sem jó. De a kettő összefügg. Nézzük szép sorjában.
Amint nem jó reggel utálattal kelni ki az ágyból, úgy az sem jó, ha egy gyerek bármiféle utálattal indul neki az életnek. Nem jó utálni bármely nyelvet, sem az anyáét, sem azét az országét, amelyben élünk. Ennek sokféle következménye lehet. Például egy jóeszű diákom a tanulmányi szak megszüntetése után kijelentette, hogy nem folytatja szlovák egyetemen, mert nem tud szlovákul, s mikor biztattam, hogy majd belejön, kijelentette, hogy nem, mert ő azt a nyelvet utálja. Könnyes szemmel mondta, s elment Magyarországra. Egy újabb tehetséges fiatalt veszített vele a közösségünk.”