Megerőszakolnak

„Védelmezőm akkoriban Keleti elvtárssal szemben Nyugati úrra esküdött, odáig volt érte, meg a szabadságért, a demokráciáért, a jogállamért, az emberi jogokért, mindazért, amitől Keleti elvtárs megfosztott engem.

Most ugyan úr lett Keleti elvtársból, de az elvtárs akkor is csak elvtárs marad, ha úr lesz, nem tud kibújni a bőréből. A címzés nem sokat változtat az ember modorán, stílusán. Én nem tudom, hogy védelmezőm ezt hogyan nem vette észre, és miért akar engem Keleti elvtárs ágyába csalogatni. Én félek Keleti elvt… bocs, úrtól, bár védelmezőm szerint nem tőle, hanem Nyugati úrtól kellene tartanom, aki most maga is meg akar erőszakolni.

Mit tehetne ebben a helyzetben a kis ember, még akkor is, ha nagynak képzeli magát? Ha már az erőszaktól megszabadulni úgysem lehet, és választani lehetne, akkor én inkább Nyugati úrra szavaznék. Ő ugyanis jó modorú, civilizált úriember, van stílusa, igazi européer, aki biztosan nem tör rá csak úgy az emberre, nem dönti hanyatt erőszakkal, hanem gondolom, türelmesen kivár, ameddig az ember felismeri elkerülhetetlen sorsát. És ha az ember még ekkor sem engedne neki, akkor azt hiszem, abból sem lenne gond, Nyugati úr nem csinálna belőle különösebb problémát.”