„Ez a belsőségesség a mi Urunkkal csak a katolikus egyházban található meg. Ezért is használjuk a belsőséges »mi Urunk« kifejezést az »az Úr« helyett. Mindkettő igaz. Az egyik azonban jobb, mert belsőségesebb. A belsőségesség Istennel azonban sohasem feltételezi azt, hogy »az Úr sugalmazta«. Pontosan honnan tudod ezt – nem érzed, hanem tudod? Egy állítást tettél, egy tényt kijelentve, ezért tényszerű bizonyítékokat kellene bemutatnod. Az biztos, hogy Luther Márton azt állította, hogy mindazt a szörnyűséget, amit a kereszténységre szabadított, Isten sugalmazta; ahogy az összes többi protestáns forradalmár is ugyanezt mondta. De honnan tudták?
A »tudásnak« ez a majdhogynem gnosztikus kifejezése arról, amit Isten mondott, tett, vagy akart (az Ő Kinyilatkoztatásán kívül), bármennyire is jószándékú vagy ártatlan téveszme, valójában szélsőségesen öntelt, és mint ilyen, tökéletes bejárat az ördögi számára. Ezért olyan zavaró látni jószándékú katolikusokat ebbe a csapdába sétálni. Ez nem katolikus. Nem katolikus szóhasználat. Nem katolikus hagyomány. Semmiben nem katolikus. A gyökere Isten, az Egyház, és a Szentírás eretnek felfogásából ered, és semmilyen szándék az igazzá tételére nem teszi őt igazzá.
Légy katolikus, és növekedj a belsőségességben, ne a kapcsolatban.”