Lehet-e „fehér” a történelem?

„A kulturális marxizmus és a szélsőbaloldali csoportok mára meghatározóvá váltak az egyetemi szféra arculatának alakításában Nyugaton. Most nem is az olyan – egyelőre még nevetséges – ügyekre kell gondolnunk, mint a »kövérségtudományok« kurzusa, vagy a már hajmeresztőbb ötletekre, hogy a queer elméletet (bármit is jelentsen ez) már általános iskolában kellene tanítani, hanem az olyan kifejezetten fehérellenes akciókra, mint Shakespeare arcképének »színes« költőkkel való helyettesítésére az angol tanszéken.

De mit is mondhatnánk, amikor a Washington Times elégedetten jelenti be, hogy a Harvard Egyetemre felvettek többsége nem-fehér lesz, köszönhetően az egyetem »összehangolt erőfeszítéseinek, hogy sokszínűbb legyen«. Mindennek a történelemre – mármint a már lejátszódott történelemre – is van, illetve lesz hatása. A brit baloldali lap, a Guardian szerint a Római Birodalomban nem számított az etnikai hovatartozás, bárki lehet polgár, és már akkor is jelentős volt a bevándorlás a Brit-szigetekre. A fő üzenet azonban a címben található: a cikk egy rajzfilmet igazol, amelyben a rómaiakat nem »fehérnek« ábrázolják. Az Asterix-sorozat mehet tehát a kukába…

Végül, a nemrég bemutatott Dunkirk című filmet olyan kritikák is érték, miszerint »fehérre mosta a történelmet« mert nem mutatja be a helyszínen harcoló színes és muszlim katonák bátorságát. Jóllehet a filmben felbukkannak fekete bőrű harcosok, inkább azon gondolkodjunk el: a haladó, liberális establishment hogyan akarja majd átírni a történelmet, hogy a populáris kultúra révén is kialakítson valamiféle kötődést az újonnan importált polgárokban.”