Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Államát elsősorban nem a Nyugathoz akarta kapcsolni, hanem az Istentől eredő kinyilatkoztatást legteljesebb formában hordozó szellemi közösséghez, az apostolok feje által vezetett egyetemes Egyházhoz.
„Szent István azonban nem így gondolkozott. Meggyőződéses római katolikus keresztényként államát elsősorban nem a Nyugathoz akarta kapcsolni, hanem az Istentől eredő kinyilatkoztatást legteljesebb formában hordozó szellemi közösséghez, az apostolok feje által vezetett egyetemes Egyházhoz. II. Szilveszter pápához nem a nyugati kultúrközösség szellemi vezetőjeként fordult koronáért, hanem mint Szent Péter utódjához, az Egyház legfőbb apostoli vezetőjéhez, aki hivatása szerint maga is szikla, a legfőbb Sziklára, az Örök Igére épülve.
(...)
És itt a bökkenő. Materializmusra »beállt« mai gondolkodásunkkal már el sem tudjuk képzelni, hogy István országunkat valóban szellemi alapokra akarta helyezni. Nem emberek által elgondolt, mégoly nemes alapelvekre, hanem a legszilárdabb alapra: Isten teremtő és életadó Szavára, aki Jézus Krisztus, az Isten Fia személyében jelent meg közöttünk. Mai szóval, egyszerűen: az objektív igazságra, vagyis a színtiszta valóságra. Hívő emberként tudta, hogy a láthatatlan, világon túli, de a világba belépő isteni valóság hordozza és élteti a láthatót, az anyagit.”