„Szent István azonban nem így gondolkozott. Meggyőződéses római katolikus keresztényként államát elsősorban nem a Nyugathoz akarta kapcsolni, hanem az Istentől eredő kinyilatkoztatást legteljesebb formában hordozó szellemi közösséghez, az apostolok feje által vezetett egyetemes Egyházhoz. II. Szilveszter pápához nem a nyugati kultúrközösség szellemi vezetőjeként fordult koronáért, hanem mint Szent Péter utódjához, az Egyház legfőbb apostoli vezetőjéhez, aki hivatása szerint maga is szikla, a legfőbb Sziklára, az Örök Igére épülve.
(...)
És itt a bökkenő. Materializmusra »beállt« mai gondolkodásunkkal már el sem tudjuk képzelni, hogy István országunkat valóban szellemi alapokra akarta helyezni. Nem emberek által elgondolt, mégoly nemes alapelvekre, hanem a legszilárdabb alapra: Isten teremtő és életadó Szavára, aki Jézus Krisztus, az Isten Fia személyében jelent meg közöttünk. Mai szóval, egyszerűen: az objektív igazságra, vagyis a színtiszta valóságra. Hívő emberként tudta, hogy a láthatatlan, világon túli, de a világba belépő isteni valóság hordozza és élteti a láthatót, az anyagit.”