A Fidesz és a választások: beverni a patkószeget

„A szocialisták belső vívódásaival összefügg, de annál sokkal fontosabb kérdés, milyen megállapodások jöhetnek létre az ellenzéki pártok között helyben, az egyéni választókerületekben? Megtalálják-e azokat a hiteles és karakteres figurákat, akik Magyarország 2010-es és 2014-es narancssárga térképére piros vagy zöld foltokat tudnak festeni? Ha valamilyen téren fogható, legalábbis megszorongatható a Fidesz, akkor az éppen ez: a 106 körzet sorsa. A jobbikos és a szocialista tábor márpedig, bármily meglepő: átjárható. Ahogy Török Gábor politológus is számol, egy negyvenszázalékos listás eredmény (ami reális) mellett a Fidesznek nagyjából 65 körzetet kell megnyernie ahhoz, hogy abszolút többsége legyen.

A helyzet az, hogy az elképesztő korrupciós botrányokat, a létező és elkeserítő szociális problémákat az aktív választóközönség már beárazta. A fideszes tábor elfordítja tekintetét, és a terhelt szocialista múltra mutogat vissza – utóbbit nem is alaptalanul teszi. A baloldal hangosan kiabál a mostani visszásságok láttán, szintén nem alaptalanul, ámde tehetetlenül. A Fidesz a választás közeledtével várhatóan kicsit középre fog sorolni, a globális-uniós viták hevéből visszavesz, próbálja megmutatni emberi arcát, ahogyan a keresztény iráni lány ügyében már teszi is. Közben ellenfeleit elképesztő gépezetével aprítja, táborát mozgásban tartja, a biztonság és a relatív jólét üzenetét szajkózza – és ezzel nem csak a pillanatot uralja. Ezen a fronton nehéz lesz megverni, úgyhogy az ellenzéknek, ha előrébb akar jutni, a hátországra, a helyi problémákra jobban oda kell figyelnie. A Jobbiknál látszik ilyen törekvés, a baloldalon kevésbé.

A Fidesz előnye valóban óriási, a kormánypártnak mégis az ország minden négyzetcentiméterén jelen kell lennie. Orbán Viktor pedig tökéletesen megtanulta 2002-ben, hogy a választás az urnazárásig nem lefutott, addig sehol sem szabad letenni a lapátot. Avagy: jól be kell verni minden patkószeget.”