„Az elpuzsérosodott Magyar Nemzet által feldobott ügy ehhez képest bagatell: a politikai összeesküvés-elméletek lélektana szerint bizonyítékok nélkül, a jövőre nézvést állítják, hogy a kormányzat ősztől újságíróknak üzen hadat; egyenként fogja őket levadászni. Mindezt alighanem Orbán Viktor tusványosi beszédéből hámozták ki, ahol valóban történt utalás arra, hogy a Soros-birodalom ellen harcolni kell, s a Soros-birodalomnak médialeágazásai is vannak.
Hogy a rossz médiamunkás szóviccel éljek: ebben aztán nem volt »új nóvum«. De kellő lelkiismeretlenséggel lehet a »sajtószabadság-tipró« Orbán-kormány műbotrányává növelni, tálcán nyújtva az »ügyet« a sorosista jelentésíróknak és a hivatásos brüsszeli kötelezettségszegésieljárás-fogalmazóknak. Nem is szólva arról, hogy ha a kormányoldalról bármiféle jogos kritikát megfogalmaznának az ellenzéki sajtó »fake news«–praxisát illetően (»hazudtok, fiúk, mint a vízfolyás«), rá lehet mutatni: ez az, erről beszéltünk; a kormány máris megtöltötte az »egyenként levadászó« puskáját.
Mint olyan izgága sajtómunkás, aki soha nem ijedt meg az árnyékától, tucatnyi alkalommal ültem különféle sajtóperekben a vádlottak padján, jobbára a Magyar Nemzet színei-ben. Volt a felperesek között butácska szoci pártaktivistától dörzsölt liberális miniszterig mindenféle. Nem mindig esett jól a program, de – drága régi kollégáim – soha nem bújtam mindenféle politikai konteók mögé.”