A szabad világ vezetője

„A kínai kommunizmussal kapcsolatban a legfontosabb mégis a nemzeti kérdéshez való viszony. Kínában és néhány más ázsiai országban évtizedeken át a kommunisták képviselték a nemzeti függetlenséget, míg ellenfeleik gazdaságilag és politikailag a nyugati nagyhatalmak, a valódi és kvázigyarmatosítók szövetségesei voltak. Sanghajban Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) Nyugat-barát rendszerének idejében az egyik park bejáratánál ki volt írva, hogy »kutyáknak és kínaiaknak tilos a belépés«. A park ugyanis az úgynevezett francia koncesszióhoz tartozott, amelynek létezését a kínai kormányzat eltűrte és természetesnek tartotta. A kínai kommunisták súlyos bűnöket követtek el, még Mao Ce-tung (Zedong) mai utódai is úgy tartják, egykori vezérük »harminc százalékban tévedett«. Ám annyi bizonyos, a mai Kínában sehol nem írhatják ki, hogy kutyáknak és kínaiaknak tilos a belépés. Aki ennek a jelentőségét nem érti meg, az semmit sem ért meg a kínaiak és általában az emberek nemzeti érzéseiből.

Egyik jellegzetes hibája a magyar közgondolkodásnak az egyoldalúságra való hajlandóság. Ha Amerikáért rajongunk, akkor utálni kell az oroszokat és a kínaiakat, ha az utóbbiak felé fordulunk, Amerika-ellenesnek számítunk. Reálisan szemlélve hazánk és Kína viszonyát látnunk kell, hogy e hatalmas ország számára csak az Európai Unió tagjaként, az egységes Európa alkotóelemeként vagyunk fontosak. Az EU pedig sohasem fog szakítani az Egyesült Államokkal, legfeljebb – amúgy helyesen – elmélyíti az együttműködését Kínával is.

De a legfontosabb az volna, hogy az Európai Unió merjen ugyanolyan erős és öntudatos nagyhatalom lenni, mint az USA vagy Kína. Ennek részeként mi is messze erősebbek lennénk, mint önálló, kishatalmi illúziók rabjaként.”