Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
A magyarul olvashatóságot külön érdemes kiemelni – nem csak az év legjobb novelláit olvashatjuk több száz oldalon át, de a könyv a magyar zsánerfordító-szakma kiadókon átívelő seregszemléje is.
„A magyarul olvashatóságot külön érdemes kiemelni – nem csak az év legjobb novelláit olvashatjuk több száz oldalon át, de a könyv a magyar zsánerfordító-szakma kiadókon átívelő seregszemléje is. Hiába érhető el a kötetben szereplő művek jó része az interneten, jó magyarul olvasni.
Érdekes látni azt is, hogy mennyire egybecsúszik a science fiction és a fantasy, hogy a horrorról már ne is beszéljünk. A kezdeti koncepció, hogy kétfelé választva írjunk a kötetről, ezért sem volt könnyű. Ha a cím fantasyt sejtet (Az Antarktisz tündéi, Mese), akkor is sci-fibe botolhatunk, de mit mondjuk Catherynne M. Valente kötetnyitó írásáról, ami klímascifi, mégis annyira szürreális (és duplán fenntarthatatlan) a világa, hogy a mágián sem lepődnénk meg benne.
Furcsának tűnhet az is, amikor a korrektül összerakott fantasy-történet mögül nyilvánvalóan kilátszik a mondanivaló. Amal El-Mohtar Az üveg és vas évszakaiban az egyik oldalon még egy fura tündérmesében járunk, a másikon már a családon belüli erőszakról olvashatunk. N. K. Jemisin legalább annyira ír a fekete polgárjogi mozgalmakról, mint boszorkánypraktikákról. Hogy magyar olvasóként megértsük, miért került például A vörös föld boszorkánya a kötetben, arra szerencsére pár novellával arrébb találjuk meg a választ. Theodora Goss Piros, mint a vér, fehér, mint a csont-ja egy nagyon jó történet, az egyik kedvenc természetfeletti lényeimmel, de mégsem ezért éreztem olvasás közben, hogy ez a történet direkt nekem szól – hanem a majdnem-hazai áthallások miatt, azért, amiért ezt a novellát érdemes magyarul elolvasni. Így már érthetőbb, hogy mi az a plusz az egyes műveknél, amit lehet, hogy számunkra, pont annál az írásnál, nincs jelen.”