A várakozásokat is felülmúlva, összesen több mint ezer pályázat érkezett a Libri Talent második évadára és a Libri Talent Mini meseíró pályázatára.
A tapasztalatokról és az eredményekről Ludvig Orsolya Stefanie-t, a Libri marketing- és kommunikációs igazgatóját és Karády Anna író-mentort kérdeztük.
Hogyan született meg a Libri Talent ötlete, és milyen hiányt szerettetek volna ezzel pótolni a magyar irodalmi életben?
Orsi: A Libri Talent gondolata abból a felismerésből született, hogy minden szakma küzd az utánpótlás kérdésével – az irodalom sem kivétel ez alól. Magyarország piacvezető könyvkereskedelmi és kiadói cégcsoportjaként elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan tudnánk a szerzőket és a könyvek születését is hatékonyan támogatni. Az irodalmi tehetségek felkutatása és támogatása a Libri számára nemcsak társadalmi feladat, hanem egyúttal a vállalat szívügye is. Tavaly indult és azóta már sikeresen le is zárult az első évfolyam, ahol tíz ösztöndíjas író vehetett részt a programban. Különböző műfajokban vártuk a pályázatokat, és célunk egy olyan komplex rendszer kialakítása volt, ami az íróvá válás teljes folyamatát segíti. Nem azt vártuk, hogy valaki egy kész kézirattal jelentkezzen, hanem szövegrészletet, szinopszist és motivációs bemutatkozást kértünk.
Tudatosan kerestük azokat, akik még az alkotói folyamat elején járnak.
Fontos volt, hogy sikeres, aktív szerzők mentorálják őket, illetve hogy minden olyan támogatást megkapjanak, ami egy könyv megszületéséhez szükséges. Hiszen nemcsak arról van szó, hogyan épül fel egy történet, hanem arról is, hogyan születik meg egy könyv, és annak utána milyen az utóélete, hogyan lesz belőle siker.
A szöveg megírása tehát csupán a nulladik lépés?
Orsi: Így van, utána még ott van a szerkesztés, a kivitelezés és a kommunikáció. Ez utóbbi is kulcskérdés, mert manapság a szerzőknek magukat is építeniük kell, nem csak a kiadó feladata a kommunikáció. A közösségi média megnyitotta ezt a teret, mi pedig ebben is támogatást nyújtunk a program során. A Libri Talent kezdeményezésnek az írókra fókuszáló Kezdősor ösztöndíjprogram mellett van egy másik ága is: a kiadói képzést létrehozó Bekezdés ösztöndíjprogram amely a szerkesztőségi munka és a kiadói menedzseri feladatok elsajátítását segíti. Ezt akkreditált partnerrel együtt valósítjuk meg, a cél pedig az, hogy minél több tehetséges fiatal kapjon kedvet a könyvszakmában való elhelyezkedéshez.
A második szemeszterbe az első év tapasztalatait már be tudtátok építeni?
Orsi: Igen, láttuk, mit csináltunk jól, és min lehet még javítani. Már az indulásunk is sikeres volt: az első évadban körülbelül száz pályázatra számítottunk, ehelyett 351 érkezett.
Idén, a második etap során pedig már az ezret is meghaladta a jelentkezések száma – ez egyértelműen mutatja, hogy valós hiányra tapintottunk rá.
Bár vannak írói tanfolyamok és pályázatok, ilyen átfogó, minden területet lefedő program korábban nem létezett Magyarországon. A második évben a műfaji kereteket is finomítottuk. A mentorok ismét kísérik a szerzőjelölteket, vannak kommunikációs és könyvszakmai képzések, valamint újra meghirdettük a kiadói menedzserképzést is. A program idén egy meseíró pályázattal is bővült. A Libri Talent Mini olyan szerzőket keres, akik friss történeteikkel a klasszikus mesevilág értékeit viszik tovább, és hozzájárulnak a minőségi gyermekirodalomhoz.
Anna, te szerzőként és mentorként is rálátsz a programra. Szerinted mit jelent ma a tehetséggondozás?
Anna: Azt gondolom, hogy ebben az ösztöndíjprogramban a mentor a személyiségével és a gondolkodásmódjával is hatással van az íróra – ez pedig hatalmas felelősség. Hiszem, hogy az írásnak bizonyos részei tanulhatók, mások viszont veleszületett adottságot igényelnek. Amikor kiválasztjuk a jelöltet, az első és legfontosabb lépés az, hogy igent mondunk rá. Ez az „igen” hatalmas önbizalmat ad, mert mindenki vágyik arra a bátorításra, ami elindítja valami új felé. Aztán a munka során természetes, hogy jönnek a kétségek. Ilyenkor a mentor feladata, hogy emlékeztesse a jelöltet a céljaira és erősségeire, és pozitív, biztató közegben tartsa őt.
Én hiszek abban, hogy csak ösztönző környezetben lehet fejlődni.
A szakmai támogatás során is inkább kérdezni szoktam. Például minden jelöltemtől megkérdezem: mit szeretnél, hogy érezzen az olvasó, amikor becsukja a könyvedet? A mentorálás számomra egy kísérési folyamat. Először nekem is el kell engednem a saját zűrzavaromat, hogy legyen hely bennem az ő ötleteiknek. A mentor olyan, mint a serpa. Megmutatja az ösvényt a csúcs felé, segít, de nem ez az egyetlen járható út.
És ami például a kreativitást illeti? Fejleszthető?
Anna: A kreativitás nagy részben veleszületett adottság, de fejleszthető is. Arra bátorítom a jelölteket, hogy merjenek divergens módon gondolkodni – vagyis egy problémára több lehetséges megoldást is kitalálni. Ezután jön a konvergens gondolkodás, amikor az ötletek közül kiválasztjuk és megvalósítjuk a legjobbat. Sokféle út van, és ebben segíthetek nekik szabadabban szárnyalni.
Van az írásnak olyan része, amit szerinted nem lehet tanítani?
Anna: Igen, a dramaturgiai érzék. Ez ugyanis olyan, mint a jó viccmesélés – tudni kell, mikor tarts szünetet a csattanó előtt, mikor lépjen be egy új szereplő, hol kell gyorsítani vagy lassítani a hatás kedvéért. Ezt vagy érzi valaki, vagy nem. Úgy látom, akikben ez megvan, azoknál ez eleve jelen van.
A két program – a Kezdősor és a Mini – miben különbözik egymástól? Akár a célcsoport, akár a fókusz, akár a mentorálás jellege szempontjából?
Orsi: A Kezdősor a mentorált írói ösztöndíjprogramot jelenti, amelyben körülbelül tíz hónap áll a résztvevők rendelkezésére, hogy a pályázati anyagból elkészüljön egy teljes kézirat. A Mini ezzel szemben kész történeteket, konkrétan kész meséket vár. A Kezdősor elsősorban pályakezdőknek, feltörekvő fiataloknak szól – 40 éves korig lehet rá jelentkezni, és kizárólag első könyves szerzőknek hirdettük meg.
A Libri Mini ezzel szemben korhatár nélkül elérhető.
Itt a célcsoportot nem az írók életkora, hanem az olvasóké határozza meg: külön kategóriát hirdettünk a 3–5 éveseknek szóló mesékre és a kisiskolásoknak szánt történetekre. Van egy külön kategória is, a silent book vagyis „csendes könyv”, amely kizárólag illusztrációt tartalmaz, szöveget nem. Ebben a kategóriában szerkesztői segítséget és szakmai visszajelzést adunk, de ez már nem klasszikus mentorált folyamat. Tudatos döntés volt az is, hogy a Mini esetében nincs korhatár, mert szeretnénk lehetőséget adni azoknak a szülőknek és nagyszülőknek is, akiknek vannak otthon fejből meséik, vagy akik unokáik ihlette történeteket írtak. Bízunk benne, hogy sokan megosztják ezeket velünk – és így még több gyereknek szerezhetnek örömet.
Több mint ezren jelentkeztek idén. Szerintetek ez mit árul el a mai generációkról?
Orsi: Szerintem leginkább arra vágynak, hogy alkothassanak. Az is kiderült, hogy az általunk kínált komplex csomag valóban ritka. Az első év tapasztalatai alapján sokan látták, mit ad a program, és felismerték, hogy ez egy valódi lehetőség arra, hogy valaki publikáló szerzővé váljon. Ha az ember otthon megír egy könyvet, és csak úgy elküldi egy kiadónak, minimális az esélye, hogy az eljut a döntéshozókhoz.
A Talent program viszont valós esélyt ad erre.
Anna: Illetve mindenki figyelemre vágyik. Talán ezért is ilyen hangos a közösségi média világa – mindenki szeretné, ha meghallanák a hangját. A Libri gyakorlatilag kihangosítja a fiatal tehetségeket: biztosítja, hogy a hangjuk eljusson a közönséghez. Sok író introvertált, és a mai világban gyakran nem a tartalom minősége, hanem a láthatóság határozza meg a sikert. Ez a program azért különleges, mert a résztvevők nem maradnak egyedül a művükkel, és nem kell a népszerűségért „tartalomgyártásba” kezdeniük. Egy írónak nehéz rövid, azonnali online tartalmakban gondolkodni – neki a könyve a „médiuma”. Ezért óriási előny, ha egy piacvezető könyvkiadó és -kereskedő segíti a bemutatkozását. Szerintem ez az egyik fő oka annak, hogy idén ennyien jelentkeztek: érzik, hogy itt valódi támogatás van.
Anna, mentorként mik a tapasztalataid, milyen típusú tehetségek jelentkeznek? Van bennük valami közös – az attitűdjükben, a hangjukban, a témáikban –, vagy teljesen különbözőek?
Anna: Számtalan kéziratot átnéztem, és ha a tavalyi kiválasztottakat, ösztöndíjasokat veszem, egy dolgot biztosan mondhatok: mindegyikben van valami spiritusz. Van, aki a témaválasztásban különleges – egészen egyedi szemszögből közelít meg valamit. Másnál a nyelvi eszközök gazdagsága, a képi világ vagy a hangulatteremtés kiemelkedő. Megint másnál az a mélység ragad meg, amivel hatást gyakorol az olvasóra. A legjobbaknál ezek az elemek valamilyen mértékben mind megvannak, de ami közös bennük, hogy kíváncsivá tesznek. Olvasóként „bekapom a horgot”, és tudni akarom, hogyan folytatódik a történet. Azt is tapasztalom, hogy hiába írnak akár hasonló témákról, mindenki a saját gondolkodásmódján keresztül tud a legjobban írni. Ez adja az egyediséget – és ez a kulcs.
Ahogy nincs két egyforma hópehely, úgy nincs két egyforma író sem.
Orsi: Ha még egy közös vonást kiemelhetek, az az elkötelezettség. Romantikusnak hangzik, hogy valaki író, de ez valójában kemény, fegyelmezett munka. Hiába tehetséges valaki, ha nincs benne szorgalom és kitartás, nem fog tudni előrejutni. A tehetség csak a nulladik lépés – a valódi eredményhez fegyelmezettség kell.
Anna: A tavalyi tíz ösztöndíjasból mind a tíz leadta a kéziratát határidőre. Ez hatalmas teljesítmény. Egy könyv megírása valóban herkulesi munka – még nekem is egy év egy könyv, ez a saját ritmusom. Ők pedig az első kötetüket nyolc hónap alatt készítették el. Ez jól mutatja, mennyire motiváltak és elkötelezettek voltak.
Milyen visszajelzéseket kaptok a résztvevőktől? Mi az, ami működik a rendszerben, és mi az, amin még érdemes lenne finomítani?
Orsi: Erről Anna talán többet tud mondani, hiszen ő belülről látja a folyamatot, én inkább kívülről figyelem. A visszajelzések azonban egyértelműen pozitívak. Fontos megjegyezni, hogy több mentorunk van, és ahogy nincs két egyforma szerző, úgy nincs két egyforma mentor sem.
Mindenki egy kicsit másképp közelíti meg a feladatát.
Az ösztöndíjasoknak is különböző az igényük: van, aki szorosabb együttműködésre vágyik, másnak elég, ha időnként elküld egy szövegrészletet, és visszajelzést kap rá. A mentoraink ebben rugalmasak, igyekeznek alkalmazkodni az ösztöndíjas személyiségéhez és munkamódszeréhez. Mi kívülről főként a zsánereken finomítottunk – például azon, hogy milyen műfajokat várunk –, részben piaci visszajelzések alapján. Emellett a résztvevők jelezték, hogy szívesen tanulnának nem szöveghez kapcsolódó témákról is, például a social media menedzsmentről. Ezeket most beépítjük a programba. Ami a szerkezeti változásokat illeti, az egyik fontos tapasztalat az volt, hogy jobb a hosszabb időkeret – ezért a program időtartamát is meghosszabbítottuk.
Anna: Korábban nyolc hónap volt, most már tíz. Ez szerintem sokkal reálisabb. Ahogy mondtam, az előző évben kicsit szorosabb volt a tempó, mint kényelmes lett volna – bár őszintén szólva minden határidő ott lebeg az ember feje felett, mint Damoklész kardja. Ugyanakkor talán épp emiatt volt mindenki nagyon fegyelmezett: minden ösztöndíjas pontosan tudta, milyen napi penzumot kell hoznia ahhoz, hogy a végére elkészüljön. A két plusz hónap sokat számít – lehetőséget ad egy átfogóbb átolvasásra, egy új szerkesztési körre, ami kényelmesebbé és minőségibbé teszi a munkát.
Anna, volt olyan pillanat, amikor téged is inspiráltak a mentoráltjaid? Adtak neked valamit, ami meglepett vagy hatott rád íróként?
Anna: Szerintem ez kölcsönös folyamat. Ahogy én hatok rájuk, ők is hatnak rám. Megérint, ahogyan a világot látják, ahogyan gondolkodnak. Van a léleknek egy „hetedik szobája”, amiről A kékszakállú herceg várában is szó van – ez az a belső, intim tér, amit az ember ritkán mutat meg még a legközelebbi hozzátartozóinak is. De az írásban ez a szoba láthatóvá válik.
Amikor egy író kapcsolódik egy másik íróhoz, belelát ebbe a hetedik szobába.
Ez gyakran megrendítő élmény. Sokszor elgondolkodom, miért épp az adott témát választotta valaki – és azt érzem, hogy többet tudok róla, mint amit egy hosszú beszélgetésből megtudhatnék. Olyan, mintha tíz-húsz éve ismerném őket, pedig csak a kéziratukon keresztül kapcsolódtunk. Ezt persze nem mondom nekik, nem is szeretnék zavarba hozni senkit ezzel. De az írás, lényegét tekintve mindig kitárulkozás: megmutatja, hogyan látjuk a világot. Emiatt a mentor és a mentorált valóban mélyen megismeri egymást.
Szerinted mitől lesz valakiből valóban „kiadható tehetség”?
Anna: Aki megtalálja a saját hangját, annak sokkal nagyobb esélye van arra, hogy legyen közönsége is. Aki mindenkihez akar szólni, az végül senkihez sem szól. Az igazán jó kéziratban érezni, hogy a szerző saját témát választott, amit mélyen ismer és ami fontos számára. Mert ha ő maga nem elkötelezett a témája iránt, az olvasó sem fog tudni kapcsolódni. A legnagyobb hiba, ha valaki úgy áll neki, hogy jó könyvet akar írni, amit majd mindenki elolvas. Ilyen nem létezik. Az írásban a belső motiváció a kulcs. A siker pedig nem cél, hanem következmény.
Az írjon, aki szeret írni, aki akkor is csinálná, ha nem járna érte semmilyen elismerés.
Aki így áll hozzá, annak előbb-utóbb megnyílik az út a sikerekhez is.
A Libri Talent mennyiben közösségi, és mennyiben inkább egyéni program?
Anna: Az írás alapvetően magányos mesterség, de a Talent programban voltak találkozási pontok is. Például a közös oktatásokon, workshopokon nemcsak a saját mentoráltjaimmal dolgoztam, hanem megismerhettem a többi résztvevőt is. Ez egyfajta szakmai közösséget is teremtett, és azt hiszem, ez is nagy értéke a programnak.
Kommunikációs szempontból hogyan építitek a program láthatóságát, a brandet?
Orsi: Alapvetően klasszikus kommunikációs eszközöket használunk – hirdetéseket, PR-megjelenéseket, sajtóanyagot –, hogy minél több emberhez eljusson a program híre. Most viszont, hogy az első év már lezárult, és megszülettek az első kéziratok, egészen más helyzetben vagyunk: már kézzelfogható eredményeink vannak. Az első könyv például még karácsony előtt megjelenik, további kettő tavasszal, és még két kézirat szerkesztés alatt áll. Ez óriási siker, hiszen így a Talent program kézzel fogható produktumokat tud felmutatni.
A könyvesboltokban is látszani fog, hogy ezek a művek innen indultak.
Őszintén szólva, kezdetben abban sem voltunk biztosak, hogy mindenki befejezi majd a kéziratát, hiszen az ösztöndíj vállalása komoly munka. De mind a tízen végigcsinálták, és mindannyian leadták a művüket. A program kiírása szerint a legjobb kéziratok publikálási lehetőséget is kapnak, de ez nem automatikus. A végső döntést a Libri Kiadói Csoport egyes kiadóinak vezetői hozzák meg – ők döntenek arról, hogy az adott kézirat illeszkedik-e a saját portfóliójukba. Az elsőként megjelenő kötet Reggő Dániel Vazul fiai – Viking vér című könyve lesz, amelyet Bán Mór mentorált, és a Hitel Kiadónál fog napvilágot látni.
Ami a jövőt illeti: lehet ebből idővel valami újfajta irodalmi iskola vagy inkább megmaradna egy szűkebb, szakmai mezsgyén?
Orsi: Most, a második év elején még korai erről beszélni. Egyelőre a finomításra, a tökéletesítésre koncentrálunk. Látszik, hogy nagy az érdeklődés, a kereslet megvan. A célunk most az, hogy minél több valódi tehetség jusson el a bemutatkozásig, hogy megszülessenek azok a könyvek, amik majd a polcokon is láthatók lesznek. Ha ezt már igazán jól csináljuk, akkor érdemes továbbgondolni, milyen irányok, perspektívák nyílhatnak. De most az a feladat, hogy stabilan, jó minőségben működjön a program. Ahogy mondani szoktam: ha már le tudjuk futni a tíz kilométert, akkor gondolkodhatunk a maratonon.
Nyitókép: Ficsor Márton
Az Unió vezetése továbbra is a háború folytatása, és az orosz-EU viszony leépítésére tett javaslatot. Magyarország miniszterelnöke viszont ezúttal nem lesz egyedül.
Az ő szabályokkal teli univerzuma mára a modern nők menekülőútja és vágyott fantáziavilága lett. Az éppen negyed évezrede, december 16-án világra jött angol írónő népszerűbb, mint valaha.
A Nobel-díjas író a saját hazáját korábban egy részeges anyához hasonlította.
Kiderült: az egyszerű német emberek szemében Magyarország másképpen néz ki, mint az akadémikusok és újságírók szemszögéből.
Fejlődőképes íróként gondol magára.
A magyarok egyértelműen elutasítják a baloldali megszorításokat és a brüsszeli háborús terveket.
A Tisza Párt elnöke gyors döntésre szólította fel a bíróságot.
Példátlan döntés lenne a háborúk történetében, ha az Európában befagyasztott orosz vagyont az európai intézmények hitelességét is kétségbe vonva elkoboznák, egy gyors béke megkötésére pedig a háborúzó felek helyzete miatt is kevés az esély – vélekedtek elemzők kedden a köztelevízió 48 perc című műsorában.
