Az utóbbi idők eseményei felülírták az MI-kkel kapcsolatos feltevéseket, elég csak a Google go-győztes programjára gondolni. 2003-ban MI-elnök biztos nem támadta volna meg Irakot, mert kiszámolta volna, hogy nem lesz belőle demokrácia. A valóság persze nem sakkjátszma, de az MI-k már bonyolult dolgokkal is megbirkóznak, és egyre jobbak lesznek. Például a melanómát is jobban diagnosztizálják az embernél. Az emberi agyról mintázott ideghálók masszív információadagot képesek feldolgozni, és tanulnak hibáikból. Ez a két tulajdonság rengeteg kortárs politikusból hiányzik. És a mélytanulás forradalma még csak most kezdődött…
Minden azt sugallja, hogy egyre meggyőzőbb a lehetőség, és felfogható a természetes fejlődés eredményének is. Már ma is életünk nagy részét gépi intelligenciákra bízzuk, digitalizálódtak a hétköznapok, digitális szolgáltatásaink többet tudnak rólunk, mint mi magunk. Másrészt, egy MI-elnököt meg lehetne hackelni, vagy gonosszá válhat… Persze az ember is.
Csomó időt töltöttünk el disztópiákkal, és tényleg léteznek kockázatok, de azt se felejtsük el, milyen előnyökkel járna egy Mi-elnökség. Az Mi célja, hogy megszabadítson azoktól a tevékenységektől, amelyekben nem vagyunk jók, és ezáltal akár a bőség és a béke új korszakát is elhozhatja.
A változások nem máról holnapra és nem egyszerre fognak megtörténni. Lépésről lépésre válik világossá, hogy az MI egyre keményebb döntéseket képes meghozni, és egy idő után úgy gondolhatjuk, hogy elnöknek is jobb lenne. Elnöki vacsorákra pedig megválasztanánk valaki mást.”