Csalódottak a nyugat-európai szírek, hogy haza kell menniük
Érzéketlen dolog lenne visszaküldeni őket Szíriába, aggódik a Politico, amely szerint már megint a „szélsőjobboldal” lát lehetőséget a helyzetben.
Mégis, mi az ilyen országokból várhatjuk a legtöbb bevándorlót. És ők magukkal fogják hozni azokat a kormányzati alapelveket, amelyekben élnek, és amelyeket magukba szívtak korai ifjúságukban; vagy, ha képesek tőlük megszabadulni, akkor a helyébe jön a határtalan csapongás, mint ahogy az lenni szokott, az egyik végletből a másikba.
„De nem adódhatnak kellemetlenségek erre a tendenciára nézve, szemben az előnyökkel, amelyekkel az idegenek importálása és így a lakók számának növekedése jár? A társadalomban egyesültek a boldogságuk érdekében igyekeznek, amennyire csak lehet, közös nevezőre kerülni olyan ügyekben, amelyekben szükségszerűen érintkezniük kell.
Mivel a polgári kormányzat az egyetlen módja a társadalom létrehozásának, az csakis közös beleegyezéssel kormányozhat. A kormányzat minden formájának megvannak a maga alapelvei. A miénk talán sajátosabb kormányzat, mint bármelyik másik az univerzumban. Egyrészt az angol alkotmány legszabadabb alapelvein nyugszik, egyébiránt pedig olyan elveken, amelyek a természetjogból és a természetes észből származnak. Ezekkel semmi nem áll jobban szemben, mint az abszolút monarchiák alapelvei.
Mégis, mi az ilyen országokból várhatjuk a legtöbb bevándorlót. És ők magukkal fogják hozni azokat a kormányzati alapelveket, amelyekben élnek, és amelyeket magukba szívtak korai ifjúságukban; vagy, ha képesek tőlük megszabadulni, akkor a helyébe jön a határtalan csapongás, mint ahogy az lenni szokott, az egyik végletből a másikba. A csodával volna határos, ha egyszer megállapodnának a mértékletes szabadságot választva. Ezeket az alapelveket ráadásul, nyelvük segítségével, tovább fogják adni gyermekeiknek. A lelkükbe fogják égetni, meghosszabbítva és elferdítve irányát, továbbadva azt egy heterogén, inkoherens, őrült tömegnek.
A jelen helyzetben talán a tapasztalathoz fordulhatok segítségért, hogy igazoljam a felvázolt folyamatokat. De talán, ha nem is biztos, hogy bekövetkezik mindez, mégis legalább nem lehetséges, nem valószínű?
Nem biztonságosabb, ha várunk 27 éves és három hónapot türelemmel, míg befogadunk egy akármilyen nagyságú népességet, amely kívánatos vagy várható volna? Nem lenne kormányzatunk homogénabb, békésebb, tartósabb? Tegyük fel, hogy hirtelen, minden előzmény nélkül húszmillió köztársaságpárti amerikai kerül Franciaországba, milyen helyzetbe kerülne ez a királyság? Ha zavarosabb, békétlenebb, gyengébb lenne, talán mi is joggal gondolhatjuk, hogy félmillió bevándorló befogadása a mi jelen helyzetünkben ugyanilyen hatásokkal járna. Ha maguk jönnek, minden állampolgári jogra igényt tarthatnak: de én kétlem, hogy hasznos volna, ha kifejezett biztatással invitálnánk őket.”
A szerző (1743. április 13. – 1826. július 4.) a Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat fő szerzője, az Egyesült Államok harmadik elnöke (1801-1809). Thomas Jefferson: Notes on the State of Virginia. (1785). Barnes & Noble, New York, 2010, 79. o.