„Húsvét vasárnap délután volt, épp a legnagyobb lányomat próbáltam alvásra bírni. Nemrég születtek meg a kistestvérei, úgyhogy elég nehéz időszakot él át, sok könyörgés, meggyőzés, kedveskedés kell ahhoz, hogy a hiszti átalakuljon csendespihenővé. Már pár perce béke volt, egyenletes szuszogás, amikor megzörrent a telefonom. E-mail. Ránéztem és megláttam az egyik TV2-s riporter levelét, amelyben leírta, hogy egy CÖF-közlemény alapján anyagot készítenek a Tényekben, és emiatt érdeklődik, miként befolyásolja a 24.hu szerkesztőségét Soros György, és valóban politikai szándékot szolgálunk-e ki újságírás helyett.
Először elkezdtem nevetni (persze halkan), hogy tényleg, TÉNYLEG a TV2 kérdezi tőlünk, hogy újságírás helyett politikai szándékok alapján készítjük a tartalmainkat? PONT ŐK?! Akik karaktergyilkolnak, lejáratnak, buziznak, megsértik az emberi méltóságot, végtelenül szakmaiatlanok és, valljuk be, bénák?
Ahogy próbáltam pumaként kisurranni a gyerekszobából (ez egy jó pár perces művelet), már nem találtam viccesnek a levelet. Ugyanis, ami az elmúlt hónapokban történik a magyar médiában, és ami az elmúlt másfél-két hétben kicsúcsosodott, inkább aggasztó. Pártállástól függetlenül. Mert ez már nem arról szól, hogy informáljuk, ellássuk hírekkel az embereket, szórakoztassunk, bemutassunk fontos társadalmi folyamatokat, elmagyarázzunk történéseket vagy vérmérsékletünkhöz és világlátásunkhoz mérten véleményt formáljunk. Hanem az emberek összezavarásáról, megtévesztéséről. A butításáról.
A putyini meg úgy általában mindenféle propaganda módszerei tetten érhetők a kormányközeli médiabirodalom mindennapos tevékenységében, kezdve az óriási Fidesz-médiumoktól (TV2, Origo, a Mediaworks regionális lapjai, közmédia) a kis- és közepes szereplőkön keresztül (Magyar Idők, Ripost, Lokál) a korcs vadhajtásokig (EchoTV, PestiSrácok, 888).”