A verbális bántalmazás sokkal nagyobb hatással van életünkre, mint amekkora jelentőséget tulajdonítunk neki. Gyakran nyugtatjuk magunkat egy-egy vita alkalmával azzal, hogy „ezek csak szavak”. De ez valóban igaz? A tudomány kategorikusan elutasítja a fenti állítást, különösen, ha a gyerekekről van szó.
„Evolúciósan arra vagyunk beállítódva, hogy a potenciális veszélyt, illetve a negatív tényezőket minél előbb észrevegyük. Ezeket az emlékeket agyunknak abban a részében tároljuk, ahonnan bármikor könnyedén előhívhatjuk. Őseinknél ez a túlélést szolgálta, ám ebből a szempontból napjainkra sem változott agyunk felépítése. Mindez nemcsak a fizikai tényezők esetén, hanem a szavak szintjén is működik.
Sokkal gyorsabban és erőteljesebben válaszolunk a minket ért kritikákra, mint dicséretre, továbbá pontosabban emlékszünk vissza a sértő megjegyzésekre, mint a bókokra. Egyaránt igaz ez a felnőttekre és a gyermekekre.
Nem meglepő tehát – különösen annak tudatában, hogy a pozitív és negatív eseményeket két különálló agyi terület dolgozza fel –, hogy nem kárpótol egy szerető és szavait megválogató szülő a másik fél esetleges bántalmazásaiért. Polcari és munkatársai (2014) kutatásukban épp ezt a kérdést vizsgálták: Vajon az egyik szülő szeretetteljes viselkedése mérsékli-e a másik szülő által okozott károkat? A válaszuk egyértelműen »nem« volt. Sőt, abban az esetben, ha ugyanaz a szülő váltogatja a verbális agressziót és a szeretetteljes viselkedést, még erőteljesebb hatás mutatkozott. Így levonható a következtetés, hogy »a rossz erősebb hatású a jónál«.
Ezek az eredmények ellentétesek mindazzal, amit gondolni szeretnénk a velünk történt rossz dolgokról. Ideális esetben a jó kiegyenlítené a rosszat, ám erre nincs tudományosan megalapozott bizonyíték. Épp ellenkezőleg. John Gottman pszichológus házastársak közötti interakciók vizsgálata közben, azt találta, hogy öt pozitív mozzanat szükséges ahhoz, hogy egy elkövetett baklövésen javítani tudjunk. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a rossz emlékek ki is törölhetők.
(...)
A verbális bántalmazás pszichológiai hatása
A verbális agresszióval szembesülő gyereknek nemcsak az adott pillanatban okoz fájdalmat a szidalmazás, hanem egész életükre is kihathat. Olyan megküzdési stratégiákat fejlesztenek ki, amelyek sok esetben maladaptívnak bizonyulnak. Általában jellemző rájuk az alacsony önértékelés, az elutasítástól való félelem, ambivalens kötődési stílus, valamint a depresszióra való esetleges hajlam.
A gyerekek érzelmeik szabályozását és önmaguk megnyugtatását a szülőkkel folytatott interakciókból sajátítják el. Ám a verbálisan agresszív szülők elérhetetlensége nem teszi ezt lehetővé. Ebben az esetben a gyermek folyamatos érzelmi elárasztottsága gátolja az érzelmi intelligencia fejlődését, valamint annak készségét, hogy érzelmeiket azonosítsák és feldolgozzák. A verbálisan bántalmazott gyerekek nehezen ismerik fel a félelem, a szégyen, a fájdalom és a düh közötti különbséget.
A lealacsonyító, kritizáló jelzőket a gyermek egy idő után internalizálja, amely megváltoztatja személyiségét, önértékelését és viselkedését. Azt mondhatjuk, hogy a gyermek folyamatos önkritikát gyakorol, ám ez a kifejezés nem tükrözi reálisan a helyzet súlyosságát. Egy olyan gondolkodásmódot alakít ki, mely elsősorban önvádló jellegű. Így hát nem szokatlan, ha ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallhatunk: »nem csoda, hogy nem sikerült, hisz semmire sem vagyok jó« vagy »nem véletlen, hogy elhagyott egy olyan embert, mint én«.”
(...)
Sipos József, a kárpátaljai Tiszakeresztúr lelkésze és csapata egy évtizede szolgálja az árvák között a legárvábbakat, azokat a kis betegeket, akiket a szüleik hetekre-hónapokra a kórházakban hagynak. A háború miatt most még nagyobb szükség van a munkájukra.
Orbán biztos kezű, tapasztalt hajóskapitányként jellemezte magát. Lehet, hogy goromba, de vihar esetén benne bízhatunk. Csak azt nem mondta, kalózhajót vezet.
Aki békét akar, az a miniszterelnökkel tart a mai háborúellenes gyűlésen Győrben.
Szinte a csapból is az folyik, hogy a mesterséges intelligencia az élet egyre több területén előretör, és időről-időre felvetődik a kérdés: vajon felül tud-e kerekedni valaha az emberi agyon. Mesterséges intelligencia-szakértőt kérdeztünk a témában.
Magyarország az EU harmadik helyén áll termékenységi arányszámban, úgy, hogy a „migrációs születésű” gyermekek száma nulla.
Lehet közvélemény-kutatást színlelni, ám a valóság és az idő mindent helyre tesz.
Tömegével érkeztek a támogató kommentek a fősodratú orgánum oldalára és a közösségi médiában megosztott szemléjére is.
De ha hibást keresünk, ismerjük el az eredményeket is. Legyünk igazságosak.
