Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
A Mars egy meglehetősen furcsa, hibrid sorozat, egy kicsit azokra a tévéfilmekre hajaz, amik ismert bűneseteket dolgoznak fel az ügy valódi szereplőivel.
„A Mars ettől meglepően dinamikus lesz, az első részben hálistennek kihagyják az űrben töltött monoton hétköznapokat (hét hónapos útról van szó, minek megmutatni), és pár karakterépítő jelenettől eltekintve igyekeznek a cselekmény izgalmasabb részeire koncentrálni. Mi van, ha pont a leszálláskor szarik be a manőverező egység? Mi van, ha az előre kijelölt területtől 76 kilométerre szállnak le? Hogyan jutnak el az előre küldött, és a túléléshez elengedhetetlen cucchoz? A két szál intergrálása meglepően jól sikerült, legalábbis nekem volt meglepő, hogy egyformán érdekes és fogyasztható lett mindkettő, a beszélő fejek nem nyomják el a színészeket, és fordítva.
Kicsit idealisztikus az az elképzelés, hogy a világ majd jól összefog, és közösen vállalja a költségét az expedíciónak, ami többek között azért is kell, hogy a szereplőgárda polkorrekt változatossága értelmet nyerjen – van benne amerikaitól a spanyolon át a nigériaiig mindenféle náció. A színészek közül a legismertebb a The Killingben is szereplő Ben Sawyer, aki az expedíció kapitányát játssza, és sajnos narrálja is a fikciós részeket Oravecz Nóra legsötétebb napjait idéző álmély merengésekkel, amiktől az ember legszívesebben lemarná magáról az összes bőrt.”