„A Mars ettől meglepően dinamikus lesz, az első részben hálistennek kihagyják az űrben töltött monoton hétköznapokat (hét hónapos útról van szó, minek megmutatni), és pár karakterépítő jelenettől eltekintve igyekeznek a cselekmény izgalmasabb részeire koncentrálni. Mi van, ha pont a leszálláskor szarik be a manőverező egység? Mi van, ha az előre kijelölt területtől 76 kilométerre szállnak le? Hogyan jutnak el az előre küldött, és a túléléshez elengedhetetlen cucchoz? A két szál intergrálása meglepően jól sikerült, legalábbis nekem volt meglepő, hogy egyformán érdekes és fogyasztható lett mindkettő, a beszélő fejek nem nyomják el a színészeket, és fordítva.
Kicsit idealisztikus az az elképzelés, hogy a világ majd jól összefog, és közösen vállalja a költségét az expedíciónak, ami többek között azért is kell, hogy a szereplőgárda polkorrekt változatossága értelmet nyerjen – van benne amerikaitól a spanyolon át a nigériaiig mindenféle náció. A színészek közül a legismertebb a The Killingben is szereplő Ben Sawyer, aki az expedíció kapitányát játssza, és sajnos narrálja is a fikciós részeket Oravecz Nóra legsötétebb napjait idéző álmély merengésekkel, amiktől az ember legszívesebben lemarná magáról az összes bőrt.”