„Megilletődéssel vettük hírét annak a harcnak, melyet a magyar nép kezdett függetlensége biztosítására.
Kötelességemnek tartom, hogy őszinte hálámat fejezzem ki, amiért a diákjaink spontán módon és megható egyetértésben segélyakciót indítottak el az oly sok megpróbáltatást és kínzást elszenvedett magyar nép, főleg a magyar diákok megsegítésére.
Az akció, melyet katolikus diákjaink csodálatra méltó nemeslelkűséggel elindítottak, hogy vérplazmát, gyógyszereket és hasonlókat gyűjtsenek, valóban nagy sikerrel járt. Ezért őszinte hálámat nyilvánítom ki diákjainknak.
A szükség sajnos egyre kínzóbb, ezért a jótékonysági kötelezettség egyre sürgetőbb. Eljött az önkéntes áldozatvállalás ideje a nyomorúság és a szenvedés enyhítése érdekében.
Kérem a diákokat, legyenek továbbra is bőkezűek és adakozók, és mindenekelőtt ezekben a tragikus órákban imájukban és a szentáldozás során emlékezzenek meg Magyarország hősi népéről.
Leuven, 1956. november 5-én.
A Rektor,
Hon. Van Waeyenbergh”