1956. október 30.

„Reggel még volt harc, mint később megtudtam, a pártháznál. Gyuli délelőtt átjött. E napló elődjét csináltuk, majd délfelé röpcédulát osztottak. Megszűnt az ÁVH, megalakult a nemzetőrség. Majd a Függetlenség c. újságot osztották. A Kossuth rádió Szabad Kossuth rádió lett. Nem helyeslik a jelenlegi kormányt.

Már majdnem teljesen kivonultak az oroszok.

Gyuli reggel közölte velem, hogy az oroszok elhagyták Budapestet. A Köztársaság téri pártháznál pedig az ÁVH-sok ellen küzdenek. A pártházat ostromolják. Ott volt ágyúzás. Az ÁVH-sokat a forradalmárokat lábuknál fogva felakasztják. Egyesek rendőrruhába próbáltak bújni, azonban ezeket is észrevették, és megkapták méltó büntetésüket. Egyeseknek a belük, az agyvelejük kilógott, mert a nép a halott ávósokba is belerúgott. Egyes ávósokat meggyújtották és elégették. Majd csörgést hallottak a föld alól. A felkelők azt gondolták, hogy az ávósoknak titkos alagútjuk van, mely összeköttetésben van a Palace szállóval és a Földalatti Gyorsvasúttal, és az ávósok ide zárják a foglyokat. Ezért a Köztársaság teret több helyen felásták. Azonban az alagutat nem találták meg.

Jucika és Rózsika, anyukám nővérei átjöttek hozzánk. Jucika nemzetiszín, feketével átkötött szalagot tűzött a kabátjára. Délután a házmesterékkel elmentünk sétálni, megnézni a házakat. A Rökk Szilárd u. 21. sz. ház belövésén kívül a Rökk Sz. utcában más kár nem volt. Kiértünk a körútra. Mintha megváltozott volna a világ. Nincs olyan ház, amely ne kapott volna belövést. Az utcán téglák, felszedett kövek hevertek.”